1953-ban megjelent első kötete, az Esztendők terhével, melynek versei a paraszti múlt világát idézik, s egyúttal az ország, a nép sorsáért aggódó ember is megszólal bennük. 1954-ben József Attila-díjat kapott. Ezt az elismerést még kétszer, 1964-ben és 1973-ban is elnyerte. Csanádi ifjúságától gyűjtötte a népi hagyomány, a népi költészet emlékeit, s gyűjtőútjainak eredményeként 1954-ben látott napvilágot Vargyas Lajossal együtt összeállított népballada-gyűjteménye Repülj, páva, repülj címmel. 1956-ban a forradalom idején nyomtatásban is megjelent Vér című verse, emiatt a bukás után belső emigrációba kényszerült. Ennek az időszaknak termése két gyermekvers-kötete, a Négy testvér, és a Kis verses állatvilág.
A Négy testvér népi gyermekversek, mondókák inspirálta versei az egészen kicsiknek, a még beszélni tanuló, illetve óvodás korú gyermekeknek szólnak, s a kötet a négy testvér, az évszakok változását követi végig. A másik, már iskolásoknak szóló, Reich Károly illusztrálta kötet egyszerre költészet és ismeretterjesztés, Ötven portréverset tartalmaz ismert és kevésbé ismert állatokról. A hatvanas években Csanádi érdeklődése egyre inkább a régi magyar irodalom felé fordult, kedvenc kutatási területe a XVIII. század volt. A képzőművészettől soha el nem távolodó költő a hetvenes években írta meg egyedülálló ciklusát, az Írott képeket, amelynek minden darabja a magyar és az egyetemes festészet egy-egy jelentős alkotásához készült. 1975-ben megkapta a Kossuth-díjat, majd egy évvel később megbízták az akkor induló Új Tükör című lap főszerkesztésével. E pozícióban 1980-ig, nyugdíjba vonulásáig maradt, ezt követően szinte teljesen kivonult az irodalmi életből. Utolsó kötete 1989-ben jelent meg Egy hajdani templomra címmel, de csaknem teljesen visszhang nélkül maradt.