A bodajki Kálvária-hegy tövében ásványi anyagokban gazdag, szénsavas karsztforrások törnek fel, melyek a város középpontjában tóvá egyesülnek. 1765-ben első alkalommal született szakvélemény gyógyhatásáról, vizét árusították is. Úgy vélték, a belső szervekre jótékony hatással van, később a reumatikus megbetegedésekre és a fizikai, szellemi kimerültségre is javasolták a tóban való fürdést. A 19. században kezdték fejleszteni a tó környékét, ekkor szállodával rendelkező üdülőhellyé alakult a város. A II. világháború és a bányászat miatt azonban a források elapadtak, mesterségesen kezdték táplálni, és ún. agyagpaplannal szigetelték az alját. Az 1990-as években sor került a tó helyrehozatalára, körbebetonozták, az anyagréteget pedig eltávolították, mivel újra karsztvizek kezdték táplálni.
Képeslapok a 20. század elejéről
