Az élclapok a 19. század második felének és a 20. század elejének jellegzetes sajtótermékei. Szatirikus lapok, melyek a humor segítségével mutatják be az embereket foglalkoztató különböző dolgokat, egy adott kor politikai, társadalmi életét. Úgy fejeznek ki elégedetlenséget, hogy közben szórakoztatnak.
Székesfehérvár leghosszabb életű élclapja a Darázs először 1875-1885 között jelent meg. Ezen időszak lapszámai csak hiányosan maradtak fenn. Az első rendelkezésünkre álló példány könyvtárunkban mikrofilmen található és 1875. október 15-ei keltezésű. 1904. május 15-én a Székesfehérvári Friss Újság melléklapjaként indult újra a lap, tizenegy évfolyamot élt meg és az első világháború kirobbanása vezethetett a megszűnéséhez.
A századforduló elején újraindult lap kezdetben négyoldalas volt. Felelős szerkesztőjének álneve Darázs volt. A hetente megjelenő lapszámok beköszöntő verssel kezdődtek, ezek a hét legfontosabb történéseiről tájékoztatták az olvasókat. Sokféle, többször változó rovatot fedezhetünk fel az egyes példányokat böngészve. Ilyen például a Haltéri névtelenek (kisemberek találó élcelődései), Üveggyöngyök (versek, hol Rózsika, hol Dommus tollából), Gondolatok (alkalmanként néhány aforizma), Gyermekálmok (gyermeknyelvi stílusban mesélnek el egy-egy közéleti eseményt), A kis Ámor, Jó kívánságok. Ezen kívül számtalan rövid dialógus, vicc olvasható a lapban az élet minden területéről. Minden évben szavazni lehet az újságból kivágott szavazócédulával, hogy a helyi színtársulat tagjai közül a nagyközönség szerint ki a legjobb, a legszebb, a legrokonszenvesebb. A színházhoz kapcsolódóan nagyon sok párbeszédes viccet olvashatunk, ezen kívül dalszövegeket is. A Darázs lapfeje gyakran változott, az újság rajzos figurái viszont minden számban visszatérnek. Pl.: csörgőt tartó túlkoros csecsemő, teázó hölgyek beszélgetnek, cilinderes férfi mondja el a Jó kívánságokat… A Jó kívánságok többsége Székesfehérvár városához kapcsolódik, például: „Akkor légy egészséges, mikor Fehérváron az első villamos megindul!”
Élclapról van szó, de a benne megjelentetett, több oldalas hirdetések a székesfehérvári kereskedelem és ipartörténet fontos forrásai. Kereskedők, iparosok nevei, üzletek, vendéglátóhelyek, műhelyek címei, tulajdonosváltások, mind-mind nyomon követhetők ezekből a reklámokból. Gyakran előfordul, hogy az ismert székesfehérvári személyiségek egy-egy vicc, élcelődés szereplőivé válnak csakúgy, mint a helyi kávézók, éttermek, vagy egyéb üzletek. A Darázs című élclap példányai a múlt darabjai, mégis olvasgatva őket sok hasonlóságot fedezhetünk fel napjaink történéseivel. Mosolyogni való, mennyi minden nem változik évtizedek, sőt egy évszázad múltával sem.
