A Felső-és Vízivárosi Olvasókör 1868. január 1-jén alakult, Felsővárosi Olvasókör néven. Alapszabályát a belügyminiszter 1868. január 12-én hagyta jóvá. Az alapszabály szerint az olvasókör célja "a népszerű és hasznos munkák által tisztességes társalgásra alkalmat nyújtani egy a felsővárosban e célra bérbeveendő alkalmas helyiségben." A kitűzött célt „...a legtöbb tagok szellemi igényéhez mért heti és napi, politikai, gazdászati és népszerű ismeretterjesztő lapok, a gyakorlati életre megkívántató olvasmányok, könyvek s térképek... " beszerzésével kívánták elérni.
Első elnöke Kaiser Sándor volt 1872-ig, utódának Liszits Istvánt választották meg, aki egészen halálig, 1895 júniusáig töltötte be ezt a posztot. Az 1895. október 27-én tartott rendkívüli közgyűlésen Tóth Aladárt (Tóth Antal, a Függetlenségi Kör elnökének testvérét) választották elnöknek. 1902-től 1906-ig Polczer Péter volt az olvasókör elnöke, őt 1906-tól Havranek Antal szobrász követte.
A kör székhelyeit az 1870-es évek második felétől ismerjük. 1892. október 28-ig a felsővárosi Arany Sas vendéglő, utána két évig a Fehér Bárány, majd Katics Gyula vendéglője, s végül a vásártéri Obermayer-féle vendéglő adott helyszínt az összejöveteleknek. Az olvasókör sok nehézséggel küzdött. A tagok létszáma az első 35 évben nem érte el a 200-at. Az 1898. február 22-i közgyűlésen merült fel, hogy befogadják a Vízivárosi polgárokat is. Erre 1902-ben került sor, és a nevüket is ekkor változtatták meg Felső-és Vízivárosi Olvasókörre. 1907-re a tagok létszáma elérte a 280-at és anyagi helyzetük is rendeződött.
Az olvasókör könyvtára lassan gyarapodott. 1876-ban 195, 1884-ben pedig csak 513 kötetből állt. 1907-ben a könyvtáros már heti 50-55 kölcsönzőről és évi háromezer kötetes forgalomról számolt be. Vasárnaponként egy-egy órát tartott nyitva. 1882-ből és 1900-ból származó két ismert nyomtatott könyvjegyzékből kiderült, hogy 1882-ben 277 mű, 436 kötetben volt a könyvtárban, 1900-ban pedig 567 mű, 799 kötetben.