A plakát képes ábrázolással és szöveggel ellátott, nyomdai úton sokszorosított falragasz, az alkalmazott grafika műfaja. Célja, hogy szuggesztív művészi eszközeivel felhívja a figyelmet a propagált árura, szellemi termékre, eseményre vagy politikai eszmére, és ezeket a maga sajátos eszközeivel, tömör közlésmódjával népszerűsítse.
Az első magyar plakát készítőjeként Benczúr Gyula festőművészt tartjuk számon, aki 1885-ben alkotta meg az Országos Általános Kiállítás plakátját. A honfoglalás jubileumát köszöntő millenniumi ünnepséghez kapcsolódva tűnt fel egyre több plakát Budapesten. Eleinte festőművészek reklámozták tárlataikat (Ferenczy Károly, Fényes Adolf, Rippl-Rónai József) később megjelentek az igazi kereskedelmi plakátok. A két világháború között alakult ki nálunk a modern plakátok formanyelve.
A fejlődés a háború után hosszú időre megtorpant. Az Állami Hirdető Vállalat irányította a plakátkiadást, zsürizte a terveket. A cél mindenben az egyszerűség, a célszerűség és a praktikusság volt, a grafikusoknak szovjet mintára a munkásokat és a munkavégzést kellett ábrázolni. Menekülő utat jelentett számukra az úgynevezett exportplakátok tervezése: jobb minőségben, magasabb színvonalon készíthettek hirdetéseket, erős színekkel, fényhatásokkal, modern tipográfiával. A Tungsram és a Palma cég számára Gábor Pál székesfehérvári születésű grafikus tervezett plakátokat.
A hatvanas években mérséklődött a hiány, stabilizálódott az ellátás, megjelentek az első önkiszolgáló üzletek, a plakátok az áruházak szezonális kínálatát és a különféle árucsoportokat népszerűsítették. (Hajdú mosógép, centrifuga, Lehel hűtőszekrény, Rakéta porszívó stb.) A hetvenes-nyolcvanas években tovább szélesedett az áruválaszték, és annak ellenére, hogy a gyártók nem versengtek egymással és a terméket nem kellett megkülönböztetni egy másik vállalat termékétől, sok kreatív ötlet tűnt fel a korszak plakátjain. Rendezvényekről is készültek ötletes plakátok.
A Vörösmarty Könyvtár plakátgyűjteménye ebből az időszakból való. Nem termékeket reklámoznak, hanem kulturális események népszerűsítésére és társadalmi üzenetek közvetítésére készültek. Zömmel helyi intézményekről, szervezetekről, eseményekről tájékoztatnak, tervezőik többnyire névtelenek. Azonban ezek is rendelkeznek történeti értékkel, mivel jól tükrözik a társadalmi, politikai, kulturális változásokat. Helytörténeti szempontból sokszor hiánypótló forrásai egy adott eseményről, intézményről szóló információnak, pl. kik léptek fel a Köztársaság moziban tartott szórakoztató esteken, hol zajlottak a régi sportesemények a városban, vagy éppen milyen termelőszövetkezetek működtek Fejér megyében.
Egy közérdekű hirdetmény jellemzően három kérdésre válaszol: mi, hol, mikor történik? Meglepő, de nem mindig sikerült teljesíteni ezt a feltételt. Különösen a kistelepülések plakátjain maradt le sokszor a helyszín pontos megnevezése, időpontként pedig csak az olvasható, hogy pénteken, vagy a hétvégén. Általános követelmény, hogy egy plakát legyen színes, nem feltétlenül harsány, de figyelemkeltő. Kevés, de lényegretörő információt tartalmazzon, legyen közérthető és áttekinthető. Szövege legyen rövid, tömör, betűtípusa jól olvasható. A tartalom, a stílus és a betűtípus megválasztása legyen összhangban. Hosszabb szöveg esetén különböző betűméret és betűtípus alkalmazása szükséges, de: háromnál több már zavaró lehet. Kerülendő a szöveg és kép tartalmának fölösleges azonossága. Ezeknek az elvárásoknak a teljesülése vagy mellőzése is jól nyomon követhető a plakátokon. Gyűjteményünk egy része a könyvtár katalógusából digitalizált formában megtekinthető.