DIEBALLA GÉZA, Diebálla, fehérvári 1908-tól (Ercsi, 1867. dec. 20. - Bp., 1926. jún. 26.) belgyógyász, kórházi főorvos, egészségügyi főtanácsos, egyetemi magántanár, szakíró. Dieballa György gyógyszerész, tiszteletbeli tanácsos és Limbeck Mária fia, testvére Fiáth Györgyné Dieballa Mária, írónő, újságíró. 1876-1884 között Székesfehérváron végezte középiskoláit, a ciszterci rend Szent István főgimnáziumában érettségizett jeles eredménnyel. A budapesti és bécsi egyetemen tanult, 1891-ben szerzett orvosi oklevelet. 1891-98 között a II. belgyógyászati klinikán gyakornok, majd Kéthly Károly mellett II. és I. tanársegéd. Közben egy évig Schordann utazási ösztöndíjjal a strassburgi, párizsi és berlini klinikákon folytatott tanulmányokat. 1899-től a budapesti egyetemen a vér-, vese- és anyagcserebetegségek kór- és gyógytana című tárgykör magántanára. 1904-től a Szent Rókus Kórház fiókosztályának, 1907-től a Szent István Kórház egyik belgyógyászati osztályának főorvosa. 1926-ban rendkívüli tanár. Főként az anémia, a rák klinikumával, a Bright-kórral kapcsolatos vér-, vese- és anyagcsere-betegségek kérdéseivel foglalkozott. Tudományos cikkei hazai, valamint német és francia orvosi szaklapokban jelentek meg. A Dieballa család fekete márvány családi sírboltjába temették a székesfehérvári Szent Háromság (Hosszú) temetőben.
F. m.: Haematologiai tapasztalatok a chlorosisról. Bp., 1898.
Irod.: G 5/760-761.; Révai 5/528.; MÉL 1/377.; ÚMÉL 2/160.
(K. E.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=101