Találatok száma: 1
BALÁS JENŐ (Gyergyóremete, 1882. dec. 12. - Bp., 1938. márc. 6.) bányamérnök, kutató, a magyar bauxitbányászat úttörője. Az elemi iskolát Gyergyóremetén, a középiskolát Székelyudvarhelyen végezte. Egy évig a Budapesti Műegyetemen tanult, majd 1911-ben a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia bányászati szakán szerzett oklevelet. Az Osztrák-Magyar Vasúttársaságnál szolgált 5 évig, majd a Rimamurány-Salgótarjáni Rt. szalánki üzemébe került. 1912-ben Kolozsváron önálló mérnöki irodát nyitott, Erdély apró ércbányáit szövetkezetbe tömörítette. 1912-ben mérnöknek nevezték ki az Állami Sóbányákhoz, Parajdra. Az első világháború idején mérnök-hadnagyként szolgált és erődépítési munkálatokat irányított. 1914-ben a Jádvölgyi és Vaskóh-vidéki bauxit lelőhelyeket tanulmányozta, amelynek gazdasági jelentőségét felismerve írta meg 1916-ban „Erdély bauxitbányászata” című munkáját. Tanulmánya hozzájárult ahhoz, hogy 1914-18 között több mint 200 ezer tonna bauxitot termeltek ki a bihari bauxitbányákból. 1919-ben a román hatóságok kiutasították Erdélyből. Budapesten az Országos Központi Árvizsgáló Bizottság osztályvezetője, az Országos Munkaügyi Tanács tagja lett. 1920-ban a Vértes és Bakony hegységben bauxit lelőhelyeket fedezett fel. Megállapította, hogy a bauxit triászkori fődolomiton helyezkedik el, amelyet eocén kori mészkőréteg fed. Kutatásainak központi helye Halimba, Bodajk, Csákvár, Csákberény és Gánt környéke volt. Gánton Európa legjobb minőségű és leggazdagabb bauxitlelőhelyét találta meg. 1922-23-ban megszerezte magának a bányajogosítványokat, melyeket később a Bauxit Trösztnek eladott. Kutatásai kiterjedtek az egész Dunántúlra. Halimba, Nyirád, Iszkaszentgyörgy térségében bauxitra, Budapest és Velence környékén termálvízre, a Bakonyban mangánra, környékén galenitre és szénre bukkant. Újabb kutatásainak befektetései anyagilag tönkretették. 1934-ben kidolgozta, és könyvben ismertette a Budapest hévizeinek hidrológiai rendszerét. 1935-ben elkészítette a Velencei-tó rendezési tervét, valamint az itt talált termálvíz hasznosításának tervét. 1935-ben a Velencei-hegységben végzett érckutatásokat. 1936-ban tervet készített a Balaton holtterületeinek megszüntetésére és a Sió-csatorna hajózhatóvá tételére. 1938-ban tisztázatlan körülmények között hunyt el. Elévülhetetlen érdeme, hogy elindította Magyarországon a bauxitbányászatot. 1996-ban a (gyergyóremetei) csutakfalvi iskola felvette nevét, 1999-ben az iskola épületén emléktáblát avattak. Gánt község önkormányzata 1998-ban emlékszobát alakított ki és emléktáblát helyezett el tiszteletére. Nevét 1998 óta a gánti bányamúzeum őrzi. Gánton és Gyergyóremetén utcát neveztek el róla.
F. m.: A gr. Wenckheim Frigyes borossebesi uradalmához tartozó vasbányák. = Bányászati és Kohászati Lapok. 1910. p. 144-156.; Az Ipar jegyében, dolgozat Erdély bauxitbányáiról és bányászati lehetőségekről. 1916.; Bózit problémák. = Bányászati és Kohászati Lapok. 1924. 21. sz. p. 161-164.; Észak-bakonyi terület. Kézirat, 1924.; A Velencei-hegységben végzett érckutatásokról. Kézirat, 1935.; A Velencei-tó rendezési terve. Kézirat, 1935.; „Budapest fürdőváros” alapjai. Szfvár, 1936.; A Sió-csatorna hajózhatóvá tételének terve. Kézirat, 1936.; A Balaton holt területeinek hasznosítási terve. Kézirat, 1936.
Irod.: Bajkó Andor: 50 évvel ezelőtt kutatták fel a gánti alumíniumércet. Feljegyzések Balás Jenő bányamérnök küzdelmes életéből. = Bányászati és Kohászati Lapok. 1970. 9. sz. p. 634-635.; ifj. Kálmán Gyula: Balás Jenő, a gánti bauxit felfedezője. = FMH. 1982. dec. 18. p. 7.; Ormos Károly: Emlékezés 1982-ben bányászatunk nagyjaira. = Bányászati és Kohászati Lapok. 1982. 12. sz. p. 836-838.; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. Bp., 1987. p. 21.; Tóth István: Balás Jenő bányamérnök (1882-1938). Szfvár, 1997.; Klecska Ernő: Balás Jenő - a hazai bauxit szerelmese. = FMH. 1998. nov. 7. p. 5.; ÚMÉL 1/286.; VMÉL/50.
(H. M.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=12
