Találatok száma: 1
GÁBOR AURÉL, dr. (Sopron, 1923. aug. 10. - Ács, 1976. márc. 8.) belgyógyász, az orvostudományok kandidátusa (1966). Orvosi diplomáját a debreceni tudományegyetemen szerezte 1948-ban. 1948-49-ben a debreceni egyetem III. számú Belgyógyászati Klinikáján gyakornok, 1950-52-ben a budapesti Koltói Anna Kórház belgyógyászati osztályán alorvos, 1952-ben belgyógyászatból szakképesítést szerzett. 1951-55 között a sztálinvárosi kórház és rendelőintézet alorvosa és belgyógyász szakorvosa, a Dunai Vasmű szakrendelőjének orvosa. 1954-ben került kapcsolatba a mentőszolgálattal. A helyi, majd később a székesfehérvári mentőállomáson teljesített szolgálatot. 1955-ben került az Országos Mentőszolgálat központi mentőállomására. 1956 -68 között a Mentőkórház belgyógyászati osztályán és rohamkocsin, 1976-ig tudományos főmunkatársként az Országos Mentőszolgálat Főigazgatóságán dolgozott. Nevéhez fűződik a sürgősségi betegellátás tudományos megalapozása, az oxykológia fogalmának megalkotása (1973). Oxykológiát adott elő a budapesti orvostudományi egyetemen, valamint továbbképzéseken. Nagy szerepe volt a felsőfokú mentőtisztképzés Egészségügyi Főiskolán történő megszervezésében. Nemzetközi viszonylatban ismertté és elismertté tette a magyar mentésügyet. Kibontakoztatta a mentésügyi szakirodalmat. Számos külföldi tanulmányúton vett részt. Egy pozsonyi kongresszusról hazatérőben autóbaleset áldozata lett. Munkásságát a dán mentésüggyel foglalkozó szervezet Falck-aranyéremmel ismerte el (1975). A dunaújvárosi rendelőintézet falát díszítő reliefen róla mintázták az orvos figuráját.
F. m.: Adatok a myokardiuminfarctus korai diagnosisának és therapiájának néhány kérdéséhez (sürgősségi szemlélet). (kandidátusi értekezés, 1966); Életveszélyes állapotok körzeti orvosi ellátása. Bp., 1966. (Bencze Bélával).; Korszerű elsősegélynyújtás. Bp., 1972.
Irod.: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. 1998. Bp., 1997. p. 30-31., ÚMÉL 2/ 864-865.
(K. E.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=169
