Találatok száma: 1
GÁRDONYI GÉZA, Ziegler 1897-ig, Zigler, Cziegler, Czigler, Cziegler Gejza Sándor (Agárdpuszta, 1863. aug. 3. - Eger, 1922. okt. 30.) író, újságíró. Az MTA tagja (l. 1910, t. 1920), a Petőfi Társaság (1898), a Kisfaludy Társaság (1903, visszautasította), a Vörösmarty Akadémia (1918), az Unione Operaia Umberto I. di Napoli és a Reale Accademia la Stella d’Italia tagja, a Magyar Írószövetség elnöke (1920-tól).
A család 1862. február 21. - 1864. április 24. között Agárdpusztán, Nádasdy gróf birtokán lakott. Gárdonyban keresztelték. 1866-ban ismét Fejér megyében telepedtek le előbb Pátkán (1866. szeptember 29-től Kégl György uradalmában), majd Székesfehérváron (1866. októberétől 1868-ig) béreltek lakást. Ötéves kora után Székesfehérváron járt óvodába. Tanulmányait Sárospatakon, Budapesten és Egerben végezte. 1881-ben Budapesten érettségizett. 1881-85 között segéd- és kántortanító. 1882-ben Egerben szerzett tanítói oklevelet. 1885-től Győrben a Hazánk c. lap főmunkatársa, szerkesztette a Tanítóbarát c. lapot (1885-87), kiadta a Néptanítók Naptárát (1886-88). 1886-ban Budapestre költözött, a Függetlenség szerkesztője. 1887-től Győrbe visszatérve a Győri Hírlap, a Garabonciás Diák (1887), a Magyar Saláta és a Hazánk szerkesztője (1888). 1888-91 között a Szegedi Híradó, majd a Szegedi Napló, 1891-ben az Arad és Vidéke munkatársa. 1891-től Budapesten a Magyar Hírlap, 1896-97-ben a Kakas Márton c. élclap újságírója. 1897-től visszavonultan élt Egerben, ettől kezdve kizárólag irodalommal foglalkozott. Első irodalmi kísérletei 1879-ben az általa szerkesztett Druck c. élclapban jelentek meg. Tárcáit, elbeszéléseit, regényeit és verseit 1881-től közölték irodalmi és ifjúsági lapok. Első prózai alkotásai a Göre Gábor történetei gyorsan népszerűvé tették nevét, de maradandót nagy hatású történelmi regényeivel alkotott. 1923-ban emlékének ápolására és művei terjesztésére alakult meg Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság. Szülőházában múzeum létesült. Agárdon, Pátkán és Székesfehérváron emléktáblát állítottak tiszteletére. Székesfehérváron utcát és művelődési házat neveztek el róla.
Díj: az MTA Péczely-jutalma (1902).
F. m.: A lámpás. Bp., 1897; Egri csillagok. Bp., 1901; A láthatatlan ember. Bp., 1902; Ábel és Eszter. Bp., 1904; Fűzfalevél, nyárfalevél. Bp., 1904.; Az öreg tekintetes. Bp. 1905.; Isten rabjai. Bp., 1908.; Hosszúhajú veszedelem. Bp., 1912.; Gárdonyi Géza munkái. 1-20. kötet. Bp., 1913.; Szunyoghy miatyánkja. Bp., 1916.; Ida regénye. Bp., 1924; Gárdonyi Géza munkái. 1-60. kötet. Bp., 1924-38.; A Földhözragadt János. Bp., 1996.
Irod.: Bilkei Ferenc: Gárdonyi és a buddhizmus. Szfvár, 1925.; Kéky Lajos: Gárdonyi Géza Bp., 1926.; Váth János: Gárdonyi Géza életrajza. Szombathely, 1929.; Az egri remete. Bp., 1933.; Gárdonyi József: Az élő Gárdonyi. 1-2. kötet Bp., 1934.; Fejér vármegye. Bp., 1937. p. 304.; Gárdonyi Géza, a nevelők nevelője. Szfvár, 1939.; Gárdonyi Géza: Gyermekkori emlékeim. Bp., 1951.; Emlékkönyv Gárdonyi Géza születésének 100. évfordulójára. 1-2. kötet. Eger, 1963.; Z. Szalai Sándor: Gárdonyi Géza alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1977; Lipp Tamás: Így élt Gárdonyi Géza. Bp., 1989.; Gárdonyitól Gárdonyiról. Bp., 1990.; Horváth Júlia: Ahol a költők teremnek. Szfvár, 1997-98.; Horváth Júlia: Gárdonyi Géza Emlékmúzeum. Agárd, 1998.; Balogh József: Mi az igazság Gárdonyi valódi neve körül? = FMH. 1982. dec. 18. p. 9.; Sz 3/1018-1020.; G 10/391-413.; Sziklay 194-195.; EH 1/619.; GYÉL/111-112.; MNL 8/485-486.; M. írók önéletrajzai. p. 174-176.; MTA 1825-2002. 1/396-397.; ÚMÉL 2/924-925.; ÚMIL 1/713-715.; VMÉL 180.
(H. J.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=174
