GYŐRY FERENC, radványi gróf 1785-től (?, 1723. - Buda, 1790. aug. 5.) császári és királyi udvari tanácsos, főispán, földbirtokos. A család 1560-ban kapott nemességet Győry Benedek katonai érdemeiért. Fogalmazó a királyi udvari tanácsnál, titoknok majd tanácsos, helyettes elnök a helytartótanácsnál. Harcolt a hétéves háborúban (1756-63). Részt vett az úrbérrendezést megelőző jobbágymozgalmak megfékezésében Baranya, Tolna, Somogy, Fejér vármegyékben. 1780-83 között Torontál, 1783-85 között Tolna vármegye főispánja. 1790-ig királyi biztos Vas, Veszprém, Esztergom, Komárom, Sopron vármegyékben. A jezsuita rend feloszlatása után, 1775. június 25-én, kapta meg Mária Teréziától a győri rendház tulajdonában lévő Perkátát. A birtokért közel 170 ezer forintot fizetett a család. Hívő katolikusként igyekezett a megszüntetett szerzetesrendek vagyonát világi egyházak számára átmenteni. Közreműködött a római katolikus Vallásalap és Tanulmányi Alap (1780) létrehozásában. 1776-79 között befejeztette a perkátai plébánia építését és felújíttatta a templomot. Rieder János székesfehérvári építőmester tervei alapján tornyot emeltek, a szentély alatt elkészült a Győry család sírboltja, a sekrestye felett az oratórium. Kézirataiban jogbölcseletről és lótenyésztésről fejtette ki gondolatait. Uralkodója iránti hűségéért, áldozatos munkájáért 1785. január 20-án II. Józseftől grófi címet kapott. A Szent István-rend lovagkeresztjének (1766-67) és középkeresztjének tulajdonosa (1783).
Irod.: Károly János: Fejér vármegye története. 5. kötet. Szfvár, 1906. p. 82-83.; Fallenbüchl Zoltán: Magyarország főispánjai, 1526-1848. Bp., 1994.; Perkáta története. Perkáta, 1996. p. 137-138., 142.; Farkas Gábor: Perkáta. = FMTÉ 22. kötet. p. 230., 237-239. Nagy Iván 2/477.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=197