Találatok száma: 1
ILLYÉS GYULA, Illés 1925-ig (Felsőrácegrespuszta, 1902. nov. 2. - Bp., 1983. ápr. 15.) író, költő, műfordító, lapszerkesztő. Az MTA tagja (l. 1945, tagsága megszűnt 1949, tagsága helyreállítva 1989). Pusztai cselédházban született, ősei uradalmi juhászok és mesteremberek. Dombóváron, Bonyhádon, Budapesten járt gimnáziumba, a budapesti kereskedelmi iskolában érettségizett 1921-ben. Érettségi után beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcsészkarára, magyar-francia szakra. 1921 végén elhagyta az országot. 1922 áprilisától Párizsban tartózkodott, a Sorbonne-on irodalmat és pszichológiát hallgatott. 1926-ban hazatért. 1928-tól 1936-ig a Phoenix Biztosító Társaságnál dolgozott, 1938-48 között a Magyar Nemzeti Bank sajtóreferense. 1948-tól írói munkásságának élt. Részt vett a népi írók csoportjának alakulásában, s mint a mozgalom egyik vezéralakja az 1930-as évek elejétől jelentős szerepet játszott az irodalmi közéletben. 1934-ben fölkereste szülőföldjét. Útjának eredménye a falukutató irodalom klasszikus műve, a Puszták népe. 1937-ben részt vett a Március Front megszervezésében. 1937-41-ben a Nyugat társszerkesztője, Babits Mihály halála után a Nyugat utódát, a Magyar Csillagot szerkesztette. A német megszállás után vidéken, majd Budapesten bujkált. 1945 tavaszától a Nemzeti Paraszt Párt egyik vezetője, 1945-től nemzetgyűlési, majd 1947-1948-ban országgyűlési képviselő. 1946-tól 1949-ig Sárközi Mártával szerkesztette az újraindított Válasz c. folyóiratot, közben a Magyar Népi Művelődési Intézet elnöke. Elnöki tisztéről 1948 októberében lemondott s a későbbiekben távol tartotta magát a közéleti szerepléstől. Többnyire tihanyi házában alkotott. Az 1956. évi forradalom idején részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében, október 31-től a Petőfi Párt Irányító Testületének tagja. Drámaírói munkássága 1945 után bontakozott ki. Drámáiban többnyire a nagy nemzeti sorsfordulókat idézte meg, vagy az egyén és a történelem ellentmondásos viszonyát boncolgatta. Az 1960-as évektől sokat foglalkozott a nemzet sorskérdéseivel és a határokon túl élő magyarság problémáival. Műveit több nyelvre lefordították, itthon több kiadásban jelentek meg. Szépirodalmi művei mellett jelentősek esszéi, tanulmányai, naplójegyzetei és népmese feldolgozásai is. A szülőföld, a családi környezet, a gyermekkori élményanyag egész életművét meghatározta. Anyai nagyszülei és nagybátyja Cecén éltek. Gyermek- és ifjúkorában sokat tartózkodott itt. Képzeletét erősen megragadták a falu 1848-1849-es emlékei. Életművének jelentős része idézi Cecét, és a mezőföldi puszták cselédeinek életét. Cecén az általános iskola viseli nevét.
Díjak: Baumgarten-díj (1931, 1933, 1934, 1936), Kossuth-díj (1948, 1953, 1970), József Attila-díj (1950), Cece Díszpolgára (posztumusz, 1993).
F. m.: Puszták népe. Bp., 1936.; Ebéd a kastélyban. Bp., 1962.; Drámák. 1-2. kötet. Bp., 1969.; Beatrice apródjai. Bp., 1979.; Menet a ködben. Bp., 1986.; Illyés Gyula munkái. 1-22. kötet. Bp., 1969-1986.
Irod.: Tüskés Tibor: Illyés Gyula alkotásai és vallomásai tükrében. Bp., 1984.; Illyés Gyula emlékkönyv. Bp., 1984.; (b.k.l.): Az Oscar-díjas operatőr díszpolgár lett: Zászló és szoboravatás Cecén. = FMH. 1993. aug. 21. p. 3.; Leszkovszky Albin: Földink, a százéves költő. = A lidércfény. 2002. 4. sz. p. 10-15.; Erős Zoltán: Magyar irodalmi helynevek. Bp., 2004. p. 248.; MIL 1/497-500.; MÉL 4/403-406.; KMI/330-331.; ÚMIL 2/939-941; RÚL 10/410-413.
RÚL = Révai Új Lexikona. Szekszárd.
(F. K.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=230