Találatok száma: 1
KÁROLYI GYÖRGY, nagykárolyi gróf (Bécs, 1802. márc. 28. - Bp., 1877. nov. 9.) földbirtokos, politikus, országgyűlési követ, Szatmár és Békés vármegye főispánja, valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, koronaőr, főudvarmester, a MTA tagja (1830). Alap- és középfokú tanulmányait magán úton végezte, 1817-20 között a pesti egyetem jogtudományi karának tanárai oktatták. 1820-ban katonai pályára lépett. Előbb hadnagyként a Württemberg-huszároknál, 1821-től főhadnagyként a Hessen-Homburg-huszároknál szolgált. Utóbbiaknál került szoros barátságba Széchenyi Istvánnal. 1822-ben Budán teljesített szolgálatot, 1823-ban a Nostitz könnyűlovasezred kapitányaként fejezte be katonai pályafutását, és birtokainak irányításával foglalatoskodott. 1824-ben Franciaországban és Angliában tett hosszú utazást. Az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen éves jövedelmének felét ajánlotta fel a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Az Akadémiának 1830-tól igazgató-, 1832-től tiszteletbeli tagja volt. 1826-29 között ismét Nyugat-Európában tett nagy utazásokat, 1828-29-ben Széchenyivel utazta be Franciaországot, a német államokat és Angliát. Az 1830-as koronázó országgyűlésen Szatmár vármegye követeként vett részt, az 1830-as években a szatmári ellenzék vezére. Míg ő ismét hosszabb, Európát, Afrikát és a Közel-Keletet is érintő utazást tett, 1832-35-ben Heinrich Koch tervei alapján felépült pesti palotája. A Fejér megyei Keresztes- és Szentborbála puszták 1823-as zálogba vétele után 1834-ben Perényi Imrétől zálogba vette Csurgót és Igarpusztát is. 1835-től Pesten élt. Továbbra is nagy utazásokat tett, 1836 után azonban már feleségével, gróf Zichy Karolinával. 1839-től Szatmár megye főispánja, Csongrád megye főispáni helytartója, a főrendi ellenzék tagja, 1842-47-ben Békés megye főispánja. A csurgói birtokon 1844-49 között, Koch terveit felhasználva klasszicista kastélyt építtetett és azt angolparkkal vette körül. Ide vonult vissza, amikor Windischgrätz csapatai bevonultak Budára 1849 januárjában, itt fogták el 1849 nyarán, mivel 1848. október 3. után is részt vett az országgyűlés tanácskozásain, és a visszafoglalt Budára 1849. június 6-án bevonuló Kossuth díszkíséretében nemzetőrként feltűnt. Néhány hetes fogság után szabadon bocsátották, majd a haditörvényszék decemberben háromhavi fogságra és 150000 forint büntetésre ítélte, melyek közül előbbit elengedte Haynau. A büntetés azonban nem rengette meg anyagi helyzetét, hiszen amikor a csurgói uradalom - benne Keresztes, Igarpuszta, Borbálapuszta, Isztimér, Magyaralmás, Kajmád és Bodajk egy része - visszaváltásáról 1854-ben lemondott a Perényi család, Károlyi tekintélyes összeget fizetett a hatalmas birtok zálog- és tulajdonjogának elismeréséért. A Fejérben szerzett földek mellett az 1840-es években Arad, Heves és Pest vármegyékben is szép uradalmakkal gazdagította vagyonát, melyekkel Károlyi Sándor mögött a nemzetség második legjelentősebb birtokszerzőjévé lépett elő. Az 1830-as évektől tevékeny szerepet vállalt a társasági, kulturális és gazdasági életben. Az OMGE egyik alapító tagja, 1839-49 között a szervezet elnöki tisztét is ellátta. A Lánchíd-igazgatóság elnöke 1848-70-ig, továbbá elnöki tisztet vállalt még, többek között az Alagút-, a Magyar Biztosító-, az Alföldi Vasút-, valamint a Tiszavölgyi Társaságnál. A barátja, Széchenyi által alapított Nemzeti Casino egyik igazgatójaként, valamint a lóversenyek életre hívása során is a legnagyobb magyar mellett állt. Az 1850-es években vezető szerepe volt a csődbe jutott pesti Nemzeti Színház megmentésében. Érdemei elismeréseként 1867-től koronaőr, 1872-től főudvarnokmester.
F. m.: Tentamen Publicum ex doctrina religionis, logica, historia Hungariae pragmatica, algebra et literatura Hungarica...Pest, 1817.; Specimen tentaminis ex jure publico universali...Pest, 1819.; Specimen tentaminis ex jure hungarico... Pest, 1820.
Irod.: Gróf Lónyay Menyhért: Gróf Károlyi György emlékezete. = MTA Évkönyve 1878. Bp., 1878. p. 35-55.; Baják László: Széchenyi barátja, Károlyi György. = Élet és Tudomány. 1992. 4. sz. p. 104-106.; Baják László: Gróf Károlyi György közéleti tevékenysége (1825-1849). = Folia Historica. 1993. p. 107-121., 1996-97. p. 21-37.; Baják László: Adatok gróf Károlyi György mecénási tevékenységéhez. = Esztergom évlapjai. 1994. p. 17-22.; Balázsik Tamás - Frankó Ákos - Kralovánszky Réka: A fehérvárcsurgói Károlyi-kastély. = Műemlékvédelem. 1994. 4. sz. p. 235-246.; Fazekas Rózsa: Károlyi György mentalitása és életmódja az 1830-as években. = Czövek István: Tanulmányok a 18.-19. századi magyar társadalom köréből. Nyíregyháza, 1996. p. 27-49.; Fazekas Rózsa: Károlyi György politikai pályafutása 1848-ig. = Czövek István: Korok és életek. Nyíregyháza, 1997. p. 5-31.; Károlyi György naplójából 1835. július 20. - 1836. május 14.= Fons. 1998. 3. sz. p. 309-375.; B. Kiss László: Fehérvárcsurgó Széchenyije. A reformkor egyik legnagyobb formátumú egyénisége volt. = FMH. 1998. márc. 14. p. 6.; Gróf Károlyi György naplófeljegyzései 1833-1836. = Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények, 26. Nyíregyháza, 2002.; Dakó Péter - Erdős Ferenc - Vitek Gábor: Fehérvárcsurgó története. Fehérvárcsurgó-Szfvár, 2004. p. 63-72., 172-175.; Gróf Károlyi György útinaplója 1824. évi nyugateurópai utazásáról. = Nemzetek és birodalmak. Nyíregyháza, 2005. p. 95-124.; Sz 5/1086-1089.; Pallas 10/206.; Révai 11/289-290.; MNL 10/604.; ÚMÉL 3/773-774.
(B. B.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=249