Fejér megyei életrajzi lexikon

Találatok száma: 1

KÁROLYI JÓZSEF, nagykárolyi gróf (Bp., 1884. nov. 8. - Bp., 1934. szept. 10.) Fejér megye főispánja, politikus, nagybirtokos. Az elemi és középfokú tanulmányait mint magántanuló végezte, 1902-ben érettségizett. Ezt követően jogot hallgatott Budapesten és Münchenben. Az államtudományi doktorátust 1909-ben szerezte meg. Tanulmányait követően - csakúgy mint a hozzá hasonló társadalmi státusban lévő ifjak - hosszabb utazásokat tett Nyugat Európában, a Közel-Keleten, Afrikában, Dél Amerikában. 1909-től tagja a főrendiháznak, ahol április 27-én mutatkozott be. Ugyanebben az évben vette át birtokainak igazgatását és a Fejér megyei Csurgón telepedett le. 1910-ben pártonkívüli képviselőként került be a képviselőházba, ám 1913-ban belépett a Függetlenségi Pártba. Mandátumáról 1917. július 11-én mondott le, amikor kinevezték Fejér megye és Székesfehérvár főispánjává, beiktatására július 21-én került sor. A mind nehezebb gazdasági helyzetben az életszínvonal csökkenésével szemben ugyanúgy tehetetlen volt, mint a fennálló politikai rend ellenében meginduló mozgalmakkal szemben. Az 1918. október 31-én kirobbanó polgári demokratikus forradalom a megyében is futótűzként terjedt. Az új kormány a főispáni tisztségeket megszüntette és kormánybiztosokat nevezett ki a helyükre. Bár a belügyminiszter javasolta, de féltestvére Károlyi Mihály megvétózta, így nem nevezték ki kormánybiztossá. Tisztségétől november 18-án vált meg. A Tanácsköztársaság idején Bécsben, majd Pozsonyban tartózkodott, csak annak bukása után tért haza és foglalta el ismét a főispáni széket. Újabb főispánsága 1921. október 27-ig tartott, lemondására legitimista nyilatkozata - a második királylátogatás során Károlyi is jelen volt Dénesfán, ahova Károly király repülővel megérkezett - és Károly király valamint a királyné letartóztatása miatt került sor. 1922 tavaszán önként követte a királyt Madeirára és ott marad az uralkodó haláláig, majd az özvegy királynéval és gyermekeivel 1926-ig. A hazai politizálással sem hagyott fel, a nemzetgyűlésnek 1922-ben és 1926-ban is tagja volt, ám az 1931 és 1936-os ciklusban nem vállalt képviselőséget, ekkortól az országgyűlés felsőházában tevékenykedett. Károlyi József 1913. június 18-án kötött házasságot gróf Wenckheim Margittal, István fiuk 1920-ban született. Károlyi József 1932. november 30-án lett az Aranygyapjas Rend lovagja. Két évre rá hunyt el Budapesten a svábhegyi szanatóriumban. 1934 és 1940 között Fehérvárcsurgón nyugodott, majd Észak Erdély és vele együtt Kaplony - az ősi Károlyi birtok - visszakerülése után a család a koporsót átszállíttatta, és apja, illetve ősei mellé a kaplonyi sírboltba temettette. A második világháború utáni zavaros időkben nem volt lehetőség, hogy az ismét elcsatolt településről a hamvakat a család magyar földbe temethesse, így Károlyi József - ellentétben végakaratával - ma is ősei mellett de idegen földben nyugszik.

Irod.: Parlamenti almanach az 1922-1927. évi országgyűlésről. Bp., 1922. p. 291-292.; Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. = Alba Regia. 29. kötet. 2000. p. 150.; Károlyi József: Madeirai emlékek. Szfvár, 1996.

toll ikon (Cz. B.) 

Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=251

© 2021 Vörösmarty Mihály Könyvtár Helyismereti és digitalizálási csoport