KAZAY ENDRE (Nagybánya, 1876. nov. 10. - Vértesacsa, 1923. ápr. 20.): gyógyszerész, szakíró, polihisztor. 1894-től gyógyszerészgyakornok Nagybányán, 1897-ben tett gyógyszerészgyakornoki vizsgát Kolozsvárott. 1901-től a budapesti egyetem hallgatója, gyógyszerészi oklevelét 1903-ban szerezte meg. 1903-tól 1908-ig az ógyallai patikát vezette, 1908-10-ben Nagyszalontán patikatulajdonos, 1910-től 1915-ig a Galenus Gyógyszervegyészeti Gyár fővegyésze Budapesten. Közben a Drogista Szakiskolában a vegytan tanára (1912-15) és a Gyógyszerészi Hetilap főmunkatársa. 1915-ben bérbe vette a vaskohi patikát, 1918-ban pedig Janovich István patikustól megvásárolta a vértesacsai Magyar Korona Gyógyszertárat. Haláláig Vértesacsán élt és dolgozott. 1919-ben a Fejér vármegyei gyógyszertárak vizsgáló-felügyelője. Első közleménye 1897-ben jelent meg a Gyógyszerészeti Hetilapban, ahol a későbbiekben is publikált, de megjelentek cikkei a Gyógyszerészi Közlönyben és más szaklapokban is. Több mint 200 dolgozata, közleménye látott napvilágot, de számos műve kiadatlan maradt. A gyógyszerészeten kívül kémiával, csillagászattal, meteorológiával, zenetörténettel, néprajzzal, irodalommal, filozófiával, címertannal, antropológiával, geológiával, pirotechnikával és fizikai eszközök szerkesztésével foglalkozott. Munkásságát külföldön is elismerték, így az Association Internationale des Academies kiadványai rendszeresen közölték eredményeit. 1920-tól a Pharmazeutische Monatshefte rendszeres munkatársa. Emlékét a Magyar Gyógyszerészeti Társaság által 1968-ban alapított Kazay Endre-emlékérem, a róla elnevezett gyógyszertárak dolgozói őrzik. Síremlékét Vértesacsán 1966. július 14-én avatták fel, és 1999 áprilisában felújították. Utcát neveztek el róla, nevét viseli az iskola, a patika, mely emlékmúzeum is. A patika falán nevét emléktábla hirdeti. 1997-ben Kazay Endre Alapítványt hoztak létre. Az alapítvány feladatának tekinti évente három tehetséges gyógyszerész megjutalmazását, emlékeztetve arra, hogy Kazay már fiatalon összeállította a ma is használható gyógyszerészeti lexikont.
F. m.: Gyógyszerészi lexikon. Az összes gyógyszerészeti tudományok encyclopediája. 1-4. kötet. Nagybánya, 1900.
Irod.: Keresztes Béla: A legkiválóbb magyar gyógyszerész halála. = Fejérmegyei Napló. 1923. máj. 3. p. 2.; Környey Elek: Egy magyar gyógyszerész tragikus élete: Kazay Endréről, a vértesacsai új iskola névadójáról. = FMH. 1970. febr. 22. p. 8.; Lárencz László: Egy európai Vértesacsán. = FMH. 1990. máj. 11. p. 5.; Kasó Katalin: Vértesacsa. Vértesacsa, 1991. p. 158-159.; Móré: „Orvosságért kérem beszólni” : A tudós patikus, Kazay Endre síremlékét avatták Vértesacsán. = FMH. 1999. ápr. 26. p. 5.; Lárencz László: Kazay Endre, a hírneves gyógyszerész. Bp., 2000.; Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai, 1612-1945. Bp., 2001. p. 76.; Zsohár Melinda: Barlangjáró patikus. = FMH. 2008. szept. 20. p. 12.; G 16/391.; MÉL3/374.; ÚMÉL 3/811.; RÚL 11/432.
RÚL= Révai Új Lexikona. 11. köt. Szekszárd, 2003.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=254