BARTA JÓZSEF (Szfvár, 1897. jan. 30. - Bp., 1989. aug. 31.) építőmérnök. 1923-ban a budapesti műegyetemen mérnöki, 1927-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. 1923 és 1940 között az intézet mechanikai tanszékén tanársegéd, majd helyettes tanár, 1938-tól a matematika rugalmasságtan tárgykör magántanára. 1930-49 között a Kereskedelemügyi Minisztérium hídosztályának mérnöke. A II. világháború után részt vett a háborúban megsérült hidak helyreállításában. 1949-től az Építéstudományi Intézet tudományos munkatársa, 1960-ban nyugdíjazták. 1963-tól a műszaki egyetem címzetes egyetemi tanára. A műszaki mechanika, ezen belül az elméleti rugalmasságtan nemzetközileg ismert művelője. Elsősorban szilárdságtannal, a lemezek számítási módszereinek kidolgozásával foglalkozott. Tudományos munkássága elismeréseként 1947-ben a Köztársasági Érdemkereszttel tüntették ki, az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága 1952-ben a műszaki tudományok doktorává minősítette, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 1963-ban egyetemi tanári címmel tüntette ki.
F. m.: Feszültségmeghatározások a szilárdságtan munkatételei alapján. Bp., 1926.; Az egyenletesen feszített és tetszőlegesen megterhelt lemezekről. Bp., 1939.; A rugalmas lemez hajlítása. Bp., 1939.; Építőipari vállalatok tervgazdálkodásának egyes kérdései. Bp., 1953.
Irod.: Gyengő Tibor: Beszélgetés Barta Józseffel. = Magyar Építőipar. 1977. 11-12. sz. p. 754-755.; Cs. P.: Barta József 90 éves. = Közlekedésépítés- és Mélyépítéstudományi Szemle. 1987. 1. sz. p. 40-41.; G 2/581.; ÚMÉL 1/458-459.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=28