BELÁK SÁNDOR (Enying, 1886. júl. 17. - Bp. 1947. márc. 12.) orvos, farmakológus, bakteriológus. Az MTA tagja (l. 1943). Középiskoláit Fiumében végezte, 1910-ben avatták orvosdoktorrá a budapesti egyetemen. 1908-tól az általános kórtani intézet, majd a Gyógyszertani Intézet tanársegéde. 1921-ben kinevezték a debreceni egyetem Általános Kórtani Intézetének professzorává. 1832-től haláláig a budapesti egyetem általános kórtan és bakteriológia tanára. 1937-től a reuma- és fürdőkutató intézet igazgatója. A Magyar Orvosok Reumaegyesülete és a Magyar Hygienikusok Társasága alelnöke. Kutatómunkája során a vérképzés bakteriológiájával, a vegetatív idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatával, a biokémia módszertani alapelveivel foglalkozott. Jelentősek balneológiai és orvosmeteorológiai tanulmányai is. A Magyar Reumatológusok Egyesülete 1983-ban Belák Sándor-emlékérmet alapított.
F. m.: Rheumatológia. Bp., 1941.
Irod.: Tudományos közlemények Belák Sándor emlékére. Bp., 1948.; Richter András: Belák Sándor emlékezete. = Orvosi Hetilap. 1987. 2. sz. p. 98-100.; Gömör Béla: Belák Sándor emlékezetéhez. = Orvosi Hetilap. 1987. 18. sz. p. 960.; G 2/926-927.; MTA 1825-2002. 1/121-122.; ÚMÉL 1/583; VMÉL/67-68.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=35