Találatok száma: 1
RÁCZ ENDRE (Csákberény, 1922. aug. 21. - Bp., 1992. okt. 29.) nyelvész, magyar-latin szakos középiskolai, egyetemi tanár. 1961-ben a nyelvtudomány kandidátusa, 1987-ben a nyelvtudomány doktora. Középfokú tanulmányait a pápai Református Gimnáziumban végezte. A budapesti egyetemen szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát 1946-ban. Kecskeméten és Pápán tanított, 1947-49-ig a pápai Petőfi Sándor Népi Kollégium igazgatója. 1949-50-ben a NÉKOSZ központban osztályvezető. 1950-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola docense, majd az intézmény megszűnése után Egerben oktatott. 1955-től a szegedi egyetemen docens. 1963-tól az ELTE-n leíró nyelvtant tanított. A magyar nyelvtudomány területén belül főleg névtannal, leíró nyelvtannal és nyelvműveléssel foglalkozott. 1989-ben Pais Dezső-díjban részesült. 1991-ben Pro Universitate Emlékérmet kapott. Öngyilkos lett.
F. m.: Kis magyar nyelvtan. Bp., 1960.(Takács Etellel).; A mai magyar nyelv. Bp., 1968.; Az egyeztetés a magyar nyelvben. Bp., 1991.; A magyar nyelv történeti nyelvtana. 1-2. kötet. Bp., 1991-1992.; A belehallás jelenségéről. Bp., 1992.
Irod.: Kozocsa Sándor, Laczkó Krisztina: Emlékkönyv Rácz Endre hetvenedik születésnapjára. Bp., 1992.; Ambrus Judit: Rácz Endre, 1922-1992. Bp., 1994.; Tungli Gyula: Rácz Endre (1922-1992). = Új Pedagógiai Szemle. 1993. 11. sz. p. 32.; Hámori Antónia: Rácz Endre . = Magyar Nyelvőr. 1993. 1-2. sz. p. 106-107.; Kiss Jenő: Búcsú Rácz Endrétől. = Magyar Nyelv. 1993. 1. sz. p. 117-119.; PPL/96.; VMÉL/415.; ÚMIL 3/1803.
(V. R.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=416
