Találatok száma: 1
SPÁNYI BÉLA (Pest, 1852. márc. 19. - Bp., 1914. jún. 12) festőművész. Gyermekéveit Szolnokon töltötte, s iskolái egy részét is itt végezte. Festészeti tanulmányait Vácon kezdte. 1870-ben állami ösztöndíjjal került a Bécsi Festészeti Akadémiára. A festészeti osztályon Wurzinger, Engerth, Lichtenfels tanítványa volt. Az akadémiát három év után otthagyta és Szolnokon dolgozott. 1887-ben került Münchenbe, ahol részt vett az 1888-as Nemzetközi Művészeti Kiállításon. Bajor és amerikai műkereskedők számos megrendelést adtak számára. 1878-ban visszatért Szolnokra. Az 1880-as évek második felében e környéken már nem talált megfestésre alkalmas tájat. Keresni kezdte új lakhelyét, ahol a festéshez kedvező környezetben élhet. Így került 1887-ben családjával Bodajkra, s csupán késő öregségében, betegsége miatt költözött Budapestre. A Bodajk környéki táj adta meg művészetének végleges irányvonalát. A bodajki Kálvária-hegy alatt húzódó Fő utcán építette fel kúriaszerű házát, amely műterem is volt egyben. Valószínű, hogy ő hívta ide Münchenből Peske Gézát is, aki szintén itt épített házat magának. Invitálta Telepy Károlyt is. A számos festmény mellett, öt nagyméretű freskót készített az Országház ebédlőjébe Vajdahunyad, Árva, Visegrád, Klissza és Trencsén várairól. Az 1890-es évek végén a kormány megbízásából Bosznia regényes vidékeiről készített képeket. Részt vett a híres Feszty-féle körkép elkészítésében, amelyen a tájképi részleteket festette meg. 1898-ban Vágó Pállal és a lengyel Jan Stikával megfestették Nagyszeben bevételét. (1849. március 11-én lezajlott Bem tábornok által irányított hadi esemény.) A millennium idején sokhelyütt ismert és sikeres kép 120 méter hosszú és 15 méter magas volt, később sajnos megsemmisült. 1905-ben rendezték meg gyűjteményes kiállítását a Műcsarnokban. Képei Európa-szerte keresettek voltak, s a világon sokfelé szétszóródtak alkotásai. Több alkotását őrzi a Magyar Nemzeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Emlékére Bodajk Nagyközségi Közös Tanács 1985-ben emléktábla elhelyezését kezdeményezte a Fejér megyei Tanács VB Művelődési Osztályánál, de kérésüket elutasították. 1988-ban a Képzőművészeti Alap segítségét kérték. 1991-ben állítottak emléktáblát a ma is ”Spányi-villának” nevezett egykori lakóházon. Sírja Budapesten a Fiumei úti sírkertben található.
Díjak: 1882-ben Ráth-díj Sás-szedő c. képéért, 1889-ben a Képzőművészeti Társulat ezer forintos díja Őszi reggel c. képéért, 1893-ban állami aranyérem Őszi napfény c. képéért.
Irod.: Fellegi Imre: Fejezetek Bodajk múltjából. Bodajk, 1995. p. 65-67.; Bakonyi István: Bodajk két festője. = FMH. 1980. szept. 4. p. 5.; Vincze István: Kőtábla Bodajkon, a Peske-közben. = Szabad Föld. 1991. dec.17. p. 16.; Salgói János: A bodajki táj szépsége több tehetséges festőt is megragadott. = FMH. 2002. márc. 7. Vértesalja melléklet. p. 4.; MÉL 2/650.
(K. E.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=442
