STREITH MIKLÓS (Lippa, 1800. - Pest, 1849. szept. 7.) plébános, 1848-as vértanú. Pest-Budán végezte iskoláit, majd felvételt nyert a székesfehérvári papi szemináriumba. Vértesacsán káplán, majd 1831-ben Vértesbogláron plébános. Orvosi ismeretekt szerzett, így sokat tett a szegények megsegítéséért. 1848. augusztus 17-én káplánját, Kőnig Mórt letartóztatták Windischgrätz csapatai, a plébános védelmére kelt, így őt is elfogták. A foglyokat még aznap Zámolyra, majd másnap Székesfehérvárra szállították, ahol augusztus 18-21-ig a fő őrállomás épületében (a mai Szent István téren) őrizték őket. Augusztus 19-én rögtönítélő törvényszék elé állították, de ügyét nem zárták le, így a pesti hadbírósághoz került, s tovább szállították a pesti Újépületbe. Az ellene való főbb vádpontok a rendeletek, köztük a Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetése, a nép harcra tüzelése, s a magyar győzelemért való imák elmondása voltak. A haditörvényszék kötél általi halálra ítélte, de az ítéletet kegyelemből golyó általi halálra változtatták. 1849. szeptember 7-én végezték ki az Újépület udvarán. Holttestét Damjanich özvegye más mártírokkal együtt exhumáltatta, ma a Kerepesi temetőben nyugszik. Imakönyve ereklyeként került a székesfehérvári múzeumba. Nyirák Ignác székesfehérvári nagyprépost verset írt egykori pályatársa és barátja emlékére.
Irod.: Kőnig Mór: Streith Miklós emlékezete. = Boross Mihály: Gyászlapok a magyar szabadságharc történetéből. Székesfehérvár, év nélkül. p. 61-96.; Boross Mihály: Élményeim. Szfvár, 1881. p. 248.; Barsi József: Utazás egy ismeretlen állomás felé 1849-1856. Bp., 1988. p. 96-97.; Lauschmann Gyula: Székesfehérvár története. 3. kötet. Szfvár, 1998. p. 222., 233-235.; Béni Kornél: Vértesboglári papok mártíromsága 1849-ben. = FMH. 1999. szept. 4. p. 5.; Mózessy Gergely: A székesfehérvári egyházmegye 1848-49-ben. = ”Akit szolgáltatok egy árva hon volt...” Szfvár, 2000. p. 195-211.; Zakar Péter: Streith Miklós. = Vértanúk könyve. Bp., 2007. p. 219-222.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=446