Találatok száma: 1
SZÉCHÉNYI VIKTOR, gróf (Pozsony, 1871. okt. 10. - Bp., 1945. ápr. 19.) főispán, politikus. A budapesti piarista gimnázium elvégzését követően katonai pályára lépett. 1890-től a 7. Vilmos huszárezredben, majd a lovas testőrségnél szolgált. 1897-ben vette feleségül Ledebur-Wicheln Karolina grófnőt, akitől öt gyermeke született, köztük a legidősebb a híres vadász-író Széchényi Zsigmond. 1901-ben helyezték tartalék állományba, ekkor a család sárpentelei birtokára vonult vissza gazdálkodni. Politikai karrierje 1904-ben kezdődött, előbb a bodajki majd a móri kerület választotta meg országgyűlési képviselővé. Első főispáni kinevezésére - melyet Andrássy Gyulához fűződő kapcsolatának köszönhetett - 1906. április 28-án került sor. Az erőskezű, széles látókörű főispán a rábízott törvényhatóságokat (a megyét és Székesfehérvárt) elindította a polgári fejlődés útján, amely különösen a város esetében érhető tetten. Széchényi első regnálását (1906-1917) a "boldog békeidőkként" jellemezték. A világháború kitörésekor a főispán bevonult alakulatához és több mint egy éven át harcolt a szerb és az orosz harctéren. Helyettesítését a Veszprém megyei főispán látta el. A Tisza-kormány lemondását követően felmentésére 1917. július 7-én került sor. A politikai élettől ezt követően sem vonult vissza, 1926-ig nemzetgyűlési képviselő volt. Széchényit 1926. december 16-án nevezték ki második alkalommal főispánná melyet Bethlen István miniszterelnöknek köszönhetett, akinek lelkes híve volt. Második főispánságának első éveit beárnyékolták a sorozatos megyei és városi botrányok. Zavaros Aladár fehérvári polgármester sikkasztási ügye, valamint a katolikusok és a protestánsok közötti villongások, melyek mind őt, mind az alispánt Havranek Józsefet érzékenyen érintették. Lemondását is beadta 1933-ban, azonban a belügyminiszter nem fogadta el. A megyei politikai közélet csupán az országos állapotok leképezése volt, ahol a jobboldal mind jobban előretört. Jelentős szerepet játszott az 1938-as jubileumi év előkészítésében és lebonyolításában, mely főispáni pályafutásának utolsó jelentős eseménye volt. A szélsőségesen jobboldali Magyar Élet Pártjának előretörése a megyében arra kényszeríttette a konzervatív, fontolva haladó főispánt, hogy tisztségéről lemondjon. A második világháború végét Budapesten élte meg, ahol az oroszok letartóztatták és csak fia Zsigmond közben járására engedték el. Az idős ember a fogságban megbetegedett és szabadulása után hat-hét nappal meghalt.
F. m.: Széchényi Viktor gróf: Töredékek a sárvár-felsővidéki gróf Széchényi nemzetség történelméből. Szfvár, 1933.; Széchényi Viktor gróf: A sárvár-felsővidéki gróf Széchényi család levéltárának rövid leírása. Bp., 1941.; Széchényi Viktor gróf: Széchényi István és a Nemzeti Casinó. Bp., 1941.
Irod.: Sturm-féle országgyűlési almanach 1910-1915. Bp., 1910. p. 124.; Országgyűlési almanach az 1939-44. évi országgyűlésről. Bp., 1940. p. 458-459.; Cs. Lengyel Beatrix: Budapest ostroma - Széchényi Viktor gróf feljegyzései. 2. rész (1945. február 13 - február 26.). = Tanulmányok Budapest múltjából. 24. kötet. 1991. sz. p. 175-231.; Széchényi Zsigmond: Ahogy elkezdődött... Bp., 1994.; Kelemen Krisztián: Gróf Széchényi Viktor. = Vármegyeháza a bástya és a várfal helyén. Szfvár, 2002. p. 85-94.
(Cz. B.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=453