Találatok száma: 1
ÜRMÉNYI JÓZSEF, ürményi (Ürmény, 1741. dec. 6. - Vál, 1825. jún. 8.) Galícia kormányzója, országbíró, Pest, Nyitra, Bács, Fejér vármegye főispánja. Nyitra vármegyei elszegényedett köznemesi családban született. Apja Ürményi József királyi tanácsos, anyja Moszticzki (Motesiczky) Borbála volt. Elemi iskoláit és a jezsuita gimnáziumot Nagyszombaton végezte, majd Bécsben illetve Egerben hallgatott jogot. 25 évesen már királyi ügyész, 1769-től ítélőmester a Királyi Táblánál, 1733-tól udvari kamarai tanácsos, 1774-től kancelláriai referens és a tanulmányi ügyek előadója. 1777-ben elkészítettel fő művét Ratio educationis címmel. Mária Terézia munkáját Vál és Agárd, volt jezsuita birtokok, adományozásával (1775. december), valamint a Szent István rend kitüntetéssel ismerte el. 1788 decemberétől a Királyi Kamara kincstartójává, majd 1789 augusztusától a Királyi Tábla elnökévé nevezte ki az uralkodó. 1780-ban Pest vármegye, 1782-ben Bihar, 1785-ben Nyitra vármegye főispánja. 1790-ben Pest megye adminisztrátora és még ugyanebben az évben Bács megye főispánja lett. A megyegyűlésen ellenséges hangulat fogadta, ám Ürményi magyarul szólalt fel és ezzel megfordította a közhangulatot. 1795-ben, mint a Királyi Tábla elnöke vezette a Martinovics és társai ellen folyó pert. 1795 és 1801 között semmilyen közéleti és tudományos tevékenységet nem vállalt, nem folytatott. 1801-től Galícia kormányzója, majd 1802. április 3-tól Fejér vármegye főispánja. Az installációra szeptemberben került sor. Főispáni működése - tekintve, hogy Galíciában tartózkodott ez idő tájt - inkább jelképesnek tekinthető. 1806-ban ismét szerepet kapott az országos politikában, az uralkodó országbíróvá és az országgyűlés felsőtáblájának elnökévé nevezte ki. 1808. január 24-én I. Ferenc a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki. Szembetegsége mind jobban elhatalmasodott, már-már szeme világa elvesztésével fenyegette. Munkakedve azonban nem csökkent, így csak 1825 januárjában, 59 évi közszolgálat után kérte nyugdíjazását. 1825. június 13-án temették el az általa emelt váli templomban, ma a templom melletti családi kriptában alussza örök álmát.
F. m.: Conclusiones hungarico-juridicae quas tentamini publico exposuit in collegio Agriensi Foglariano ex praelectoribus Esmerici Tahi. Agriae, 1760.; Ratio educationis totiusque rei literariae per regnum Hungariae et provincias eidem adnexas. Bécs, 1777.; Oratio occasione inagurationis publicae regii principis et archiducis Leopoldi Alexandri pridie vocis communibus expetiti et electi regni Hungariae palatini... dicta 1790. 16. Nov. Pozsony.; Jus Publicum Regni Hungariae. Bécs, 1791.; Beszédgye... Fehérmegye főispányi méltóságába lett beiktatása alkalmatosságával Szent-Mihály hava 4. 1802. Veszprém.
Irod.: Pruzsinszky Sándor: Ürményi József. Bp., 1990.; Károly János: Fejér vármegye története. 1. kötet. Szfvár, 1896. p. 269.; Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. = Alba Regia. 29. kötet. 2000. p. 139., Sz 14/693-694.
(Cz. B.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=481