Találatok száma: 1
VAJDA JÁNOS (Pest, 1827. máj. 7. - Bp., 1897. jan. 17.) költő, író, hírlapíró.
Pesten született, de a váli erdőt tartotta szülőföldjének. Apja az Ürményiek váli birtokán kapott erdészi állást. A költő néhány hónapos volt, amikor családja a falutól 3 km-re magányosan álló erdészházba költözött. Itt töltötte gyermekkorát, melyre később úgy emlékezett vissza, mint élete legboldogabb idejére. Budapesti szerkesztőként gyakran hazalátogatott, csak szülei 1863-ban bekövetkezett tragikus halála után szakadt el végleg Váltól. Több költeményében felidézi az otthoni emlékeket (Atyámmal, Az én szülőföldem, Otthon, Az erdőben, A vaáli erdőben, Gyermekkorom tájéka, Székesfehérvárott). 1837-1840 között a székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanult itt, s a gimnázium értesítőjének tanúsága szerint eminens diák volt. Itt kezdett el tizenkét éves korában verseket írni, azokkal iskolai pályázatokat nyert. A Székesfehérváron töltött diákévekről A szerelmes gyermek c. önéletrajzi ihletésű novellájában olvashatunk. 1840-től Pesten a piarista gimnáziumban tanult. Ekkor ismerte meg Petőfi költeményeit, akit példaképének tekintett. 1844-ben az Életképek közölte első verseit. Petőfi bűvöletében élve 1845-ben megszökött az iskolából és vándorszínésznek állt. Egy év után megvált a társulattól és hazatért Válba, ahol apja kívánságára nevelőnek szegődött a szomszéd kasznár gyermekei mellé. Néhány hónap után kiderült, hogy nem való házitanítónak, s maga a kasznár ajánlotta be József főherceg alcsúti uradalmába gazdatiszti gyakornoknak. Megismerkedett a modern gazdálkodással és a polgárosodás szellemével. Itt szerzett tapasztalatairól a szabadságharc bukása után írott röpiratai tanúskodnak. Közben 1847 szeptemberében néhány verse megjelent a Pesti Divatlapban. Ezt követően a szomszédos dobozi nemesek felkeresték és lelkesen ünnepelték, hallgatták verseit. Nem volt tovább maradása az uradalomban, Pestre utazott. Tagja lett a Pilvax kávéházban Petőfi köré csoportosuló fiatal írók társaságának, tevékenyen részt vett az 1848. márciusi eseményekben. Nemzetőrnek jelentkezett, harcolt a szabadságharcban. Emlékeit 1868-ban adta ki Egy honvéd emlékiratai címmel. A világosi fegyverletétel után büntetésből besorozták a császári hadseregbe, ahol egy évig szolgált. 1850 végén hazatérhetett, földhivatali állást vállalt. 1853-tól bekapcsolódott az irodalmi életbe. Beleszeretett szállásadója lányába, Gina azonban elutasította a költőt és egy gazdag főúr bécsi palotájába költözött. Vajdát a nagy szenvedély drámája egy életre megrendítette és remekművek írására inspirálta. Verseit, novelláit rendszeresen közölték a korabeli lapok. 1855-től a Magyar Sajtó munkatársa. 1856-ban jelent meg első verseskötete Költemények címmel, azonnal népszerű költő lett. 1857-től nyolc éven át szerkesztette a Nővilág c. hetilapot. Második versgyűjteménye 1858-ban, a harmadik Vészhangok címmel 1860-ban jelent meg. Hirtelen fordulattal szembefordult az uralkodó politikai felfogással, támadta a nemesség életmódját, politikáját. 1862-ben álnéven két röpiratot adott ki (Önbírálat, Polgárosodás). Ezek általános felháborodást váltottak ki és őt az osztrák kormány kiszolgálásával vádolták. Maga ellen hangolta az irodalmi élet vezetőit is, lapját bojkottálták, szerkesztői állását elvesztette, cikkeit nem közölték. Az éhhalál elől Bécsbe menekült, ahol a kancellária sajtóirodájában kapott állást. 1866-ban visszatért Pestre, ahol ismét nélkülözés várt rá. 1870-től cikkírásból próbált megélni a Vasárnapi Újság munkatársaként. 1870-ben tagjává választotta a Kisfaludy Társaság és a Petőfi Társaság is. Tizenkét év kihagyás után 1872-ben újabb verseskötete jelent meg Kisebb költemények címen, s ebben közölte először a Gina emléke ciklust. Kötetei ezután sorra jelentek meg, de csak tisztelői szűk körében keltettek visszhangot. Magánéletében a Bartos Rózával kötött házassága 1886-ban válással végződött. 1894-ben az irodalom ifjú művelői ünnepséget szerveztek költői pályára lépésének ötvenedik évfordulója alkalmából. A kultuszminiszter meleg hangú levélben üdvözölte és 1880 forintnyi évdíjat utaltatott ki számára. A következő évben - de még a jubileum alkalmából - megjelent utolsó saját válogatású kötete Költeményei címmel. Halála után elsőként Válon állítottak szobrot emlékére 1908-ban. 1934-ben a Vajda János Társaság vándorgyűlést tartott Válon, s emléktáblát helyeztek el szülei házának falán. 1961-ben a váli Ürményi-kastélyban megnyílt a Vajda János Emlékmúzeum. 1997-ben, halálának századik évfordulóján, a váliak felújították a régi erdészházat, ahol nevelkedett és emlékmúzeummá alakították.
F. m.: Vajda János összes művei. Kritikai kiadás. Bp., 1969-1972.
Irod.: Vati Papp Ferenc: Forrásvidék: Írók, költők gyermek- és ifjúkora. 2. kötet. Bp., 1989. p. 291-303.; Balogh József: ”Csak pihenni, csak pihenni...”. Vajda János halálának 75. évfordulója. = FMH. 1972. jan. 16. p. 7.; Horváth Júlia: Ahol a költők teremnek. Vajda, Gárdonyi - szülőföldjén. Szfvár, 1997-98.; Zágoni Erzsébet: Vajdával találkoztunk Válon. = FMH. 1997. jan. 20. p. 1., 7.; Miklóssy János: Vajdáról Válon. = Árgus. 1997. 1. sz. p. 90-92.; Horváth Júlia: A társtalan üstökös. 175 éve született Gina költője, Vajda János. = FMH. 2002. máj. 11. p. 8.; Sz 14/754-759., MIL 3/ 463-469., ÚMÉL 6/1009-1011.
(K. A.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=484
