Találatok száma: 1
WEKERLE SÁNDOR (Mór, 1848. nov. 14. - Bp., 1921. aug. 26.) politikus, közgazdász, miniszterelnök, az MTA tagja (ig. 1914, t. 1918). Az elemi iskolát Móron, a középiskolát Székesfehérváron, a ciszterci gimnáziumban végezte 1859-67 között. 1870-ben a pesti egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, ezután hosszabb külföldi tanulmányutat tett. 1870-től a pénzügyminisztériumban segédfogalmazó, 1977-től fogalmazó, 1878-tól titkárként az elnöki osztály vezetője, 1882-85 között miniszteri osztálytanácsos, 1886-tól államtitkárként a pénzügyek tényleges irányítója. 1872-86 között tagja a Hungária szabadkőműves páholynak. 1877-től a budapesti egyetemen a pénzügyi jog című tárgy magántanára. 1887. november és 1889. április között pénzügyminiszteri államtitkár, 1889. április 9-től 1895. január 14-ig pénzügyminiszter, 1892. május 10-től július 16-ig kereskedelemügyi miniszter is. Nevéhez fűződik a dualista állam adórendszerének, pénzügyigazgatásának újjászervezése, a cukor-, szesz- és fogyasztási adók, a dohányjövedék, regálemegváltás, az államadósságok konverziójáról szóló törvények létrehozása. Célja a magyar ipar, gazdaság stabilizációja. 1892. november 17. és 1895. január 14. között Magyarország. első polgári származású miniszterelnöke. Kormányzása alatt megteremtette az államháztartás egyensúlyát és megszervezte az aranyvalutára való áttérést, folytatta az állam és az egyház szétválasztását szolgáló liberális egyházpolitikai törvények alkotását. A kötelező polgári házasságra vonatkozó törvényjavaslat elutasítása miatt benyújtotta lemondását. 1896. november 30. és 1906. április 8. között a Közigazgatási Bíróság elnöke, s hivatalánál fogva a főrendiház tagja. Az Országos Ipartanács 1896-ban elnökévé választotta, 1918-ig töltötte be ezt a tisztséget. 1906. április 8. és 1910. január 17. között másodszor miniszterelnök, s egyúttal saját kormányában pénzügyminiszter, április 14-ig honvédelmi miniszter és április 23-ig horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter, 1909. szeptember 23. és 1910. január 17. között igazságügy miniszter. Az agrár beállítottságú kabinetben elsősorban ő képviselte az ipari körök, a finánctőke érdekeit. 1917. augusztus 20. és 1918. október 30. között harmadszor miniszterelnök, ez a magyar történelemben egyedülálló. 1917. szeptember 16-tól 1918. február 11-ig pénzügyminiszter, 1918. január 25-től február 11-ig földművelésügyi miniszter, 1918. május 8-tól december 31-ig belügyminiszter. A Tanácsköztársaság idején, 1919. március 22-én letartóztatták, túszként őrizetben tartották a kőbányai gyűjtőházban. Országgyűlési, ill. nemzetgyűlési képviselő 1887-1896, 1906-1910, 1917-1918 és 1920-1921 között. A forradalmak után nem vállalt politikai szerepet. 1920-tól a Közművelődési Tanács, 1921. április 16-tól haláláig az Országos Pénzügyi Tanács elnöke. Nevéhez fűződik Kispest városrészének, a Wekerle-telepnek (munkáslakások építése állami pénzből) létrehozása. Szülőháza Móron található (a mai Erzsébet téri Óvoda épülete), melynek falán 1988-ban emléktáblát helyeztek el. Móron egy utca viseli nevét, Wekerle Egyesület működik a településen.
Díjak: Székesfehérvár Díszpolgára (1892), Budapest Díszpolgára (1894), Szent István-rend nagykeresztje (1907).
F. m.: Wekerle Sándor beszédei. Bp., 1915.
Irod.: Dévai Ferenc: Wekerle Sándor és Mór. = FMH. 1982. ápr. 17. p. 4.; Gyimesi Dömötör: A móri Wekerle Sándor. A régi forint trónfosztója. = FMH. 1993. ápr. 30. p. 7.; Évfordulóink a műszaki és természettudományokban. Bp., 1998. p. 74-75.; Erdős Ferenc: Háromszor volt miniszterelnök. Százötven éve, november 14-én Móron született Wekerle Sándor. = FMH. 1998. nov. 14. p. 9.; Sz 14/1493-1497.; MTA 1825-1973/306.; ÚMÉL 6/1340-1342.
(H. M.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=501
