Találatok száma: 1
ZICHY ISTVÁN, zichi és vásonkeöi gróf (Bábolna, 1879. márc. 31. - Aba, 1951. jan. 12.) földbirtokos, festő, grafikus, történész, egyetemi tanár, múzeumigazgató, az MTA tagja (l. 1925, tanácskozó 1949, tagsága helyreállítva 1989). 1882-84-ben Székesfehérváron nevelkedett. 1897-től a budapesti Mintarajziskolában, később Münchenben Hollósy Simonnál, a nagybányai művésztelepen, végül a párizsi Julian és Colarossi Akadémián tanult festeni. Utóbb a pécsi egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Művészként eleinte főként grafikával foglalkozott, 1903-ban szerepelt először kiállításon. A gödöllői művésztelep tagja lett, művészetére nagy hatással voltak néprajzi gyűjtőútjai. 1906-os budapesti gyűjteményes kiállításán rajzait, festményeit és iparművészeti terveit mutatta be. Részt vett a gödöllőiek bemutatkozásain, így 1909-es Nemzeti Szalonbeli nagy tárlatukon is. A kortárs magyar művészet reprezentáns képviselőjévé nőtte ki magát, kiállított a magyar modernizmust bemutató berlini kiállításon is. Utoljára 1913-ban lépett a közönség elé, ezután befejezte művészi pályáját. 1913-19 között a Szépművészeti Múzeum Magyar Történeti Képcsarnokának vezetője. Az I. világháborúban, 1914-16-ban az I. huszárezred önkénteseként szolgált az orosz fronton. A Tanácsköztársaság idején a bécsi ellenforradalmi szervezkedésben vett részt. 1919-20-ban Horthy Miklós fővezérségén kormánybiztosként dolgozott, majd a Honvédelmi Minisztériumban, utóbb a vezérkari főnökségen teljesített szolgálatot 1921-ig, ekkor visszavonult. A Csehszlovákiához csatolt Divényben telepedett le, a magyar őstörténet, illetve régészeti, néprajzi, művészettörténeti és muzeológiai kérdések foglalkoztatták. Részt vett a két világháború közti múzeumi törvények előkészítésében. Főként az eurázsiai lovasnomád népek, és a közéjük sorolt magyarok őstörténetének tárgykörében publikált alapvető fontosságú műveket. 1931-től az ural-altáji népek ősműveltsége tárgykörben magántanárként tevékenykedett a budapesti egyetemen. 1934-44-ben az Országos Magyar Történeti Múzeum főigazgatója, mely tisztségből a német megszállást követően náciellenes magatartása miatt nyugdíjazták. 1935-42 között a felsőház tagja, 1935-44 között a Magyar Néprajzi Társaság elnöke. 1934-től az Archeologica Hungarica, 1936-tól a Bibliotheca Humanitatis Historica a Museo Nationali Hungarico, 1939-től a Folia Archeologica sorozatok szerkesztője. Nyugdíjazása után divényi birtokára vonult vissza, ahonnan 1945-ben a csehszlovák hatóságok Magyarországra toloncolták. Budapesti lakása az ostrom alatt megsemmisült, így 1946-ban Abára költözött. Itt élt és dolgozott haláláig. Itt készítette a Magyar viselettörténet című monográfiáját, melynek kézirata elveszett.
F. m.: A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig. = A magyar nyelvtudomány kézikönyve. 1. kötet. 5. füzet. Bp., 1923.; Levédia és Etelköz. = Akadémiai Értesítő. 1926. p. 172-184.; Adatok a XVII. századi magyar nemesség műveltségtörténetéhez. = Emlékkönyv Berzeviczy Albert úrnak, a M. T. Akadémia elnökének tiszteleti taggá választása harmincadik évfordulója alkalmából. Bp., 1934. p. 245-249.; A Képes Krónika miniatűrjei viselettörténeti szempontból. = Petrovics Elek emlékkönyv. Bp., 1934. p. 59-70.; Magyar Őstörténet. Bp., 1939.
Irod.: Gróf Zichy István bemutatkozó kiállítása. = Vasárnapi Újság. 1906. p. 238.; Keserü Katalin: Zichy István önéletírása elé. = A gödöllői Városi Múzeum évkönyve. 1992. Gödöllő, 1993. p. 138-145.; Zágoni Erzsébet: Vörhenyes, őszes szakállú, nagyon kedves ember volt. = FMH. 2001. aug. 9. p. 7.; Basics Beatrix: Zichy István. = Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. p. 970.; G. Szabó Zoltán: Gróf Zichy István élete és munkássága. = Curriculum vitae. Bp., 2007.; Révai 19/675.; Gudenus 4/349-350.; MÉL 2/1073.; MNL 18/837., RÚL 18/853.; MTA 1825-2002. p. 1427-1428.; ÚMÉL 6/1449-1450.
(B. B.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=508
