Találatok száma: 1
ZICHY ÖDÖN, Eugen, gróf (1809. szept. 25 - Lórév, 1848. szept. 30.) Fejér vármegye adminisztrátora. Zichy Ferenc veszprémi főispán, főpohárnokmester második házasságából született. Bátyja Domonkos később veszprémi püspök lett (1842-1849). A három fiútestvér közül csupán a legfiatalabb Edmund nősült meg. Zichy Ödön három éves korában elvesztette édesapját, gyámjául Cziráky Antalt jelölték ki. Fiatalkorában az Egyesült Államokban is járt, onnan 28 éves korában tért haza. Kezdetben a reformellenzékkel szimpatizált, illetve a mérsékelteket támogatta (nem úgy, mint a konzervatív Domonkos), később azonban egyértelműen ő is bátyja politikai nézeteivel azonosult. Cziráky Antal főispánnal a megyei liberális ellenzék ellen léptek föl. 1843. május 3-án a verekedésbe torkolló tiszt- és követválasztó közgyűlésen a liberális nemesség és képviselőik ellen Zichy Ödön és Ürményi József vezette a feltűzött szuronyú katonaságot, akik az ellenzéket a közgyűlésről kiszorították és a választójog további gyakorlásában őket megakadályozták. Az ellenzéket minden eszközzel háttérbe szorító Zichy Ödönre a kormányzat is felfigyelt, így 1845 szeptemberében főispáni helytartónak nevezték ki a megyébe. Adminisztrátori tevékenysége során - korábbi radikalizmusát megcáfolva - ügyes diplomáciai érzékről tett tanúbizonyságot így tevékenységét még a liberálisok is elismerték, ám ettől függetlenül az egyik legnépszerűtlenebb ember volt a megyében. Részt vett az 1847-48. évi országgyűlésen Pozsonyban, ahonnan nem tért vissza Székesfehérvárra. Posztjáról 1848. április 7-én (még az adminisztrátori rendszer megszüntetését kimondó rendelet előtt) lemondott. A forradalmi átalakulások idején visszavonult a politikai élettől, 1848 májusában a megyei bizottmányba sem választották be. Jellasics horvát bán bevonulásakor 1848 szeptemberében ismét Székesfehérváron tartózkodott és a bánnal több alkalommal találkozott, a bizottmányi üléseken rendszeresen jelen volt (igaz a határozatokat nem befolyásolta). A város polgárai a horvátok szeptember 27-ei bevonulását, öccse Zichy Edmund, árulásával magyarázták, azonban a későbbi vizsgálat megállapította, hogy nem ő (és nem is Ödön) vezette a bán csapatait a Sárréten keresztül a város kapuihoz. Zichy Ödön 1848. szeptember 29-én unokaöccsével, Zichy Pál századossal együtt hagyta el Székesfehérvárt. Hintójukat Görgey Artúr parancsnoksága alá tartozó magyar csapatok állították meg és a poggyászukban talált császári kiáltványok, és iratok miatt letartóztatták őket. Görgey haditörvényszék elé állítatta a grófokat, amely Zichy Ödönt hazaárulás vádjával kötél általi halálra ítélte, míg Pál ügyét polgári bíróság elé utalta (őt felmentették és később egy magyar huszárezredben kapitányi rangban harcolt a szabadságharcban). Ödönt 1848. szeptember 30-án este fél kilenckor felakasztották, holttestét pedig Lórév mellett, a révnél elföldelték. Egy évvel később 1849. szeptember 19-én földi maradványait exhumálták, és a kálozi katolikus templomban helyezték végső nyugalomra. A kivégzés helyszínén 1859-ben emlékkápolnát építettek.
Irod.: Szőgyén-Marich László: Idősb. Szőgyén-Marich László országbiró emlékiratai. Bp, 1903-1918.; Csizmadia Andor: Zichy Ödön adminisztrátori működése. = A Dunántúl településtörténete 3. kötet. Veszprém, 1978.; Erdős Ferenc: Forradalom és szabadságharc Fejér megyében (1848-1849). Szfvár, 1998.; Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. = Alba Regia 29. kötet. Szfvár, 2000. p. 140.; Görgey Artúr: életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Bp., 2004.
(Cz. B.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=512
