HEVESI FERENC (Lugos, 1898. júl. 15. – USA, 1952.) főrabbi. Édesapja Hevesi Simon főrabbi volt. Az Országos Rabbiképző Intézetben végezte tanulmányait 1912 és 1921 között. 1920-ban a budapesti izraelita fiúárvaháznál volt hitszónok. 1922-ben avatták rabbivá, majd Székesfehérváron választották meg főrabbinak, s a neológ hitközségnél szolgált 1931-ig. A XI. izraelita községkerület hitéleti és kultúrbizottságának társelnöke volt. Kiváló szónokként vált ismertté, beszédeit a hit és a hazaszeretet jellemezte. Írásai magyar és héber nyelven láttak napvilágot különböző felekezeti lapokban. Amerikai tanulmányútja során számos prédikációt tartott. Szabadidejében foglalkozott festészettel, s Székesfehérváron a Juda Halévy Önképző kör munkáját is segítette.
1930-tól Budapesten rabbi, 1943-tól pedig főrabbi. Az itteni tevékenysége mellett az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület igazgatósági tagja, s az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság titkára is lett. 1939 és 1946 között tanulmányai egykori helyszínén, az Országos Rabbiképző Intézetben tanított. 1945-1946-ban tábori főrabbiként szolgálta a zsidó híveket. 1946-ban az Egyesült Államokba utazott, letelepedett, s Hawaii fővárosában, Honolulu-ban tevékenykedett.
F. m.: Philosophiai elemek Száádjá gáon arab bibliafordításaiban és kommentárjaiban (Bp., 1921), A jelenések könyvéből (Bp., 1924), A peszach hága fordítása (1924), Szenvedés, Igazság.
Irod.: Fejér vármegye. Bp., 1937. p. 310.; Gergely 2003. p. 44, 76.; Zsidó kult. Szfvár, 2004. p. 39.; MZsL p. 362; Fejérmegyei fejek. p. 41.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=546