MONTSKÓ FERENC (Szfvár, 1898. júl. 18. – Szfvár, 1955. nov. 4.) kékfestő mester. Családja a Szepességből származott. Több generáción át foglalkoztak a kékfestő iparral. Elemi és középiskolai tanulmányait Székesfehérváron végezte. Négy évig a ciszterci gimnáziumban tanult, majd a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett 1916-ban. Apja Csapó utcai műhelyében sajátította el a szakma fortélyait, 1915-ben vizsgázott kartonfestésből. Az első világháborúban az albán és olasz fronton harcolt, tartalékos hadnagyként szerelt le. Ezután a régi családi hagyományoknak megfelelően tanulmányútra ment Németországba. 1921-től betársult apja üzletébe, annak korai halála után (1922) tovább vitte és felvirágoztatta az ipart. Általában 10-20 főt alkalmaztak. Híresek voltak a műhely kék és fekete sima, habos és fényes árui (kötények, asztalnemű). Rendszeresen nyert díjakat a különböző iparkiállításokon. Kis- és nagykereskedelemmel egyaránt foglalkozott. Saját üzlete a mai Liszt Ferenc utcában volt, de termékeikkel felkeresték a vásárokat szerte az országban, főként a Dunántúlon. A megtermelt haszon egy részét mindig a műhely korszerűsítésére fordította, amely már apja idejében a Sár (ma Fürdő) utcába került. Fontos technológiai újítások voltak: szárító, mángorló, teherfelvonó. A cég tőkeerősségét bizonyítja, hogy a Felmayer gyár termelési szerkezetének átalakítása után az ott feleslegessé vált gépeket meg tudta vásárolni. Aktív szerepet játszott a város közéletében, valamint a különböző szakmai és érdekvédelmi szervezetekben. Ezeken keresztül rendszeresen szorgalmazta, hogy a város helybeli iparosokat foglalkoztasson. A törvényhatósági bizottságnak 1935-44 között rendes tagja volt. 1928-tól az ipartestület elöljárósági tagja, 1929-től az iparoskör alelnöke, 1932-től elnöke, 1934-től az ipartestületi szék elnöke, 1938-tól a Székesfehérvári Ipartestület Segélyező Pénztárának elnöke, 1938-46 között a Székesfehérvár és Vidéke Ipartestületnek elnöke volt. A második világháború idején katonai felügyelőként szolgált a Felmayer gyárban. 1949-ig sikerült fokozatosan újraindítani, növelni üzeme termelését, de 1951-ben államosították a műhelyt.
Irod.: Ipar és kereskedelem,1938. Szfvár, 1938. p. 384-386.; Fejérmegyei fejek. Szfvár, 1929. p. 157.; Demeter Zsófia, Gelencsér József, Lukács László: Palotavárosi emlékek. Szfvár, 1990. p. 103.; Montskó Lajos: Montskók a kékfestők. Szfvár, 2010. 91 p.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=606