Találatok száma: 1
BOROSS MIHÁLY (Ószőny, 1815. jan. 9. - Sárbogárd, 1899. márc. 5.) író, költő, ügyvéd, újságíró, lapszerkesztő. Szülőfalujában, majd 1830-tól Cegléden, 1832-től Nagykőrösön tanult. 1835-től a pápai kollégiumban jogi és teológiai tanulmányokat, 1838-ban Pesten rövid ideig orvosi tanulmányokat folytatott. Tanulmányait befejezve három évig tanított Dunamocson, egy évig Tatán. 1843-ban ügyvédi vizsgát tett és Székesfehérvárra költözött. 1845-ben szerepet vállalt a Székesfehérvári Takarékpénztár, 1846-ban az Első Magyarországi Kölcsönös Életbiztosító Intézet megalapításában, utóbbi titkári teendőit látta el. 1848 tavaszától a Fejér vármegyei politikai közélet aktív résztvevője, a forradalmi események egyik irányítója. Számtalan felvilágosító röpirat szerzője és a Közlöny, illetve a Kossuth Hírlapja megyei tudósítója. 1848. május 2-tól a megyei választmány tagja, május 5-től táblabíró, 1849. május 10-től másodalispán, majd augusztusban a vésztörvényszék elnöke. Személyesen irányította az újoncozást, a nemzetőr alakulatok újjászervezését. A világosi fegyverletétel hírére Komárom várába menekült, onnan hadbíró századosként, menlevéllel távozott. Rövid ideig Iváncsán élt, majd 1850-ben házat vett Baracskán, ott gazdálkodott. 1851-ben néhány hónapig a kecskeméti református főgimnázium földrajz-történelem szakos tanára. 1851 decemberében összeesküvés vádjával letartóztatták. Két év Bécsben töltött vizsgálati fogság után két évig Josefstadtban raboskodott. 1855-ben szabadult, tartózkodási helyéül Pestet jelölték ki. 1860-ig szerkesztői és szépírói tevékenységéből élt. 1857. július 4-től 1858. június 12-ig a Kalauz c. ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilapot, 1858. augusztus 7-től november 16-ig a Társalgó c. lapot szerkesztette. 1860-ban ismét Székesfehérváron vállalt hivatalt. Másod alispánnak választották, de egy év múlva lemondott tisztségéről és ügyvédként tevékenykedett. Egyetértve Deák politikai nézeteivel a kiegyezés megyei előkészítője, az 1868-ban megalakult Fejér megyei szabadelvű és alkotmányos párt egyik vezetője. Ekkor adta közre Politikai kis káté c. röpiratát, a kiegyezés szükségességének magyarázatát. A 1871-ben a Járásbíróság elnöke lett, ezt a tisztséget 1876-ig, nyugdíjazásáig, töltötte be. 1877. január 1-jétől 1879. december 28-ig szerkesztette a Székesfejérvár c. hetilapot, 1880. január 2-től 1884. február 10-ig saját lapját, a Fehérvári Híradó c. szépirodalmi s társadalmi hetilapot, 1887. április 2-tól 1888. január 12-ig az első székesfehérvári napilapot, a Fejérvári Hírlapot. 1891-ben családjához Sárbogárdra költözött. A Mészöly temetőben temették el. A temető felszámolása miatt 1984-ben hamvait áthelyezték a Huszár temetőbe. Az 1850-es évek egyik legnépszerűbb írója, a népies próza megalkotója. Írt költeményeket, novellát, regényt, életrajzot. Két színművét a székesfehérvári színház mutatta be. (A nyeglék, Csáb és könnyelműség). Munkássága, egész politikai pályafutása a megyéhez, elsősorban Székesfehérvárhoz kötődik, a mintegy 90 kötetnyi életmű jó része székesfehérvári nyomdákban készült. Több kulturális társaságnak volt tagja: 1843/44-ben a Fejér Megyei Olvasótársaság tisztségviselője, 1867-ben alapító elnöke a Tóvárosi Olvasókörnek. Élményeim c. memoárja a város és a megye 1848-49. évi történéseinek fontos krónikája. Baracskai tartózkodása idején Vörösmarty Mihállyal volt barátságban, a költőről irodalomtörténeti érdekességeket örökített az utókorra. 1881-ben ötven éves írói jubileumán a Franklin Társulat megjelentette válogatott műveit, tisztelői aranytollal ajándékozták meg. Halálának 100. évfordulóján Székesfehérváron utcát neveztek el róla, munkásságáról emlékkonferenciával és kiállítással emlékeztek meg. Az 1881-ben kapott aranytoll ekkor örököseitől a székesfehérvári Szent István Király Múzeum gyűjteményébe került. Álnevei: Bökfy Zakariás, Elemér, Junius, Borostyán. Betűjegye: B. M.
F. m.: Béthel. Szfvár, 1844.; Eke kard és könyv. Szfvár, 1848.; Politikai labdacsok. Szfvár, 1848.; Szabad föld és szabad földmives. Szfvár, 1848.; Szabadság, egyenlőség testvériség. Szfvár, 1848.; Kamarilla. Szfvár, 1848.; Politikai kis káté a nép számára. Pest, 1848., 5. kiad. Szfvár, 1869.; A volt jobbágyság hármaskönyve. Sz.-Fehérvár, 1866.; Az élet tükre. Szfvár, 1873.; Lelkész leánya. Szfvár, 1877.; Gyászlapok a magyar szabadságharcz történetéből. Szfvár, 1880.; Börtöndalaim. Szfvár, 1880.; Élményeim. 1-2. füzet. Szfvár, 1881.; Fejérmegye 1861-ben. (Élményeim 3. kötetéül) Szfvár, 1885.; A kurucz-háború. Szfvár, 1887.; Énekek éneke az én jegyesemhez. Szfvár, 1891.
Irod.: Borostyán Sándor: Boros Mihály élete, irodalmi és politikai működése. Szfvár, 1893.; Fülöp Attila: A Fejér megyei hírlapok és folyóiratok bibliográfiája. Szfvár, 1965. p. 35/44.; 57/79.; 114-116/200.; Erdős Ferenc: Boross Mihály közéleti pályája. = Sárbogárd helytörténete. 1. kötet. Sárbogárd, 1986. p. 11-21.; Sárbogárd város története. Sárbogárd, 1989. p. 526-527.; Horváth Júlia: „Oh nagy nap volt az... ” = Árgus. 1998. 2. sz. p. 53-58.; Őri Tóth István: Videokazettán Boross Mihály emlékei. = FMH. 1999. jan. 13. p. 13.; Horváth Júlia: Emlékezés Boross Mihályra: Kiállítás Székesfehérváron. = Magyar Múzeumok. 1999. ősz. p. 46-48.; Horváth Júlia: Emlékezzünk Boross Mihályra. = A lidércfény. 2000. tavasz. p. 24-30.; Sz 1/1242-1246.; G 3/977.; MIL 1/180.; MÉL 1/250.; ÚMÉL 1/870.
(F. K.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=62
