Találatok száma: 1
CSITÁRY G.[RAMANETZ] OLIVÉR (Szfvár, 1890. – Szfvár, 1948.) gyógyszerész. Ősrégi székesfehérvári család ötödik gyermekeként, első fiúként született. Középiskolai tanulmányait a helyi ciszterci főgimnáziumban kezdte, majd a reáliskolában fejezte be. A hat osztály elvégzése után Takácsi-Nagy József gyógyszertárába került gyakornoknak, ahol 3 évig dolgozott. Ezt követően Budapesten letette a gyakornoki vizsgát, majd a 2 év főiskola végeztével gyógyszerészi oklevelet szerzett, 1911-ben. Keszthelyen kezdte pályafutását, mert szülővárosában nem volt üres álláshely. Csehországban, majd Galíciában teljesítette önkéntes évét. Leszerelése után a ciszterci rendházzal szemben működő Lukáts patikában, mint segéd helyezkedett el.
Az első világháború kezdetén bevonult. Lemberg közelében, Zolkiew katonai kórházban, mint gyógyszerész hadnagy teljesített szolgálatot. 1914. augusztus végén orosz fogságba került, majd Dauriában, a Bajkál-tó közelében két évet töltött hadifogolyként. 1916-ban térhetett haza, miután Svédország közvetítésével a cári Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia 30-30 hadifogságban lévő orvos és gyógyszerész kölcsönös kicserélésében egyezett meg. Pár hetes pihenés után az olasz frontra indították, ahol élelmezési tisztként szolgált 1917-től a háború befejezéséig. Arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján kitüntetésben részesült.
A háborúból hazatérve a Lukáts patikában dolgozott, majd megnősült. A város gyógyszertár létesítését határozta el, pályázatot írt ki. A három jelentkező közül a közigazgatási bizottság egyhangú javaslatára megválasztották. Önálló gyógyszerész lett, 1922-ben nyitotta meg az új, vízivárosi patikát, a Rákóczi úti Szent József gyógyszertárat. A fiútestvérek, köztük a későbbi polgármester Csitáry G. Emil, kezessége mellett kapott kölcsönt a gyógyszertár felállítási és berendezési költségeire. Szorgalmas munkával a kölcsönt visszafizette, a patikát kibővítette. A gyógyszertár fölött a család számára szép lakást épített. Saját gyerekük nem volt, de feleségével két rokon gyermeket örökbe fogadtak. Hatalmas munkabírású tevékeny ember volt, de magára nem vigyázott, így 58 évesen szívszélhűdésben hirtelen meghalt.
Székesfehérvár közkedvelt személyisége, aki szakmai és társadalmi tisztségeket egyaránt vállalt. Elnöke a Magyar Országos Gyógyszerész Egyesület Székesfehérvár vidéki kerületének, valamint 1929-től tagja a törvényhatósági bizottságnak, a Vízivárosi Egyházközség Tanácsának.
Irod.: Almanach. Szfvár, 1931. p. 253.; Csitáry G. Emil: Emlékiratok. Szfvár, 2013. p. 38., 48-52.; Fejér vármegye. Bp. 1937. p. 420-421.
(Sz. H.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=623
