CSÚCS ISTVÁN (Dég, 1874. nov. 22. – Szfvár, 1961. márc. 25.) .) római katolikus pap, plébános, kanonok. A ciszterci rend székesfehérvári gimnáziumában tanult és érettségizett. Gimnazistaként ifjúsági gyorsírói versenyeket nyert. Tanulmányait Esztergomban, az érseki szemináriumban folytatta, ahol Prohászka Ottokár volt a spirituálisa. 1898. július 6-án Steiner Fülöp püspök szentelte pappá. Első szentmiséjét a székesfehérvári székesegyházban tartotta július 10-én. Káplánként szolgált Válon, Rácalmáson, Nagyperkátán, majd Székesfehérváron, a Felsővárosban. Hittanári vizsgát tett 1904-ben, majd hittanárként dolgozott a Főreáliskolában, a Felsőkereskedelmi iskolában és a javítóintézetben. Tüdőgyengesége miatt 1908-10 között Sukoróra vonult vissza, ahol plébános. 1911 után a szeminárium spirituálisa, majd dogmatikatanára, vicerektora, 1917-ben a szemináriumi templom igazgatója. Emellett az értelmiségi pályán dolgozó férfiak Mária Kongregációját szervezte. A következő évtől a szeminárium működése szünetelt, ekkor Szikszóra, a javítóintézetbe, majd a váci fogházba nevezte ki lelkésznek az igazságügyi miniszter. 1922-31 között Fülén plébános. A falu életében aktívan részt vett. Tagja a képviselő testületnek, elnöke a Községi Iskolaszéknek, a R. Kat. Ifjúsági Egyesületnek, ügyvezető elnöke a Hangya Szövetkezetnek, alelnöke az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottságnak, tagja a Járási Mezőgazdasági Bizottságnak.
1924-ben lett püspöki szentszéki bíró, 1929-ben a székesfehérvári középső kerület alesperese, 1931-től haláláig kanonok, melyet példamutató lelkipásztori munkájával érdemelt ki. Beiktatására ünnepélyes keretek között 1932 januárjában került sor.
A székesfehérvári középső kerület tanfelügyelőjeként, majd 1932-től egyházmegyei főtanfelügyelőként az egyházi, katolikus iskolák lelkes fejlesztője, irányítója, támogatója.
A helyi tevékenysége mellett egyházmegyei feladatokat is kapott és vállalt. Tagja volt a Zsinati Vizsgáztató Bizottságnak, Hittanárok Képesítő Bizottságának, az Egyházmegyei Tanítók Fegyelmi Tanácsának.
Szociális érzékenységét egyesületi szerepvállalása is bizonyítja. Ügyvezető igazgatója a Keresztény Szocialista Munkás Egyesület székesfehérvári fiókjának, valamint egyházmegyei igazgatója a Keresztény Szeretet Országos Gyermekvédő Egyesületnek.
A sok munka elismeréseként 1935-40 között a Szent Miklósról elnevezett székesfehérvári címzetes prépost kitüntető címet viselte. 1938-tól apostoli főjegyző.
Írásai a Fejérmegyei Naplóban jelentek meg, melynek társszerkesztője. 1911-ben szerkesztette és kiadta a rövid életű Fejér Megyei Új Lap című kiadványt. 1932-39 között az egyházmegyei Vörösmarty Nyomdabizottság elnöke.
Irod.:Fejérmegyei fejek. p. 303.; Forintos: Székeskáptalan c. kanonokjai. Szfvár, 2010. p. 132-136.; SzfvPL Személyek cédulakatalógus.; SzfvPL Kéri: Emlékezései. Kézirat. 1966.; SzfvPL Lit. Enc. 1961. II. p. 7. 621/1961.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=624