STREIT FERENC (Szfvár, 1868. nov. 2. – Szfvár, 1949. febr. 28.) római katolikus pap, kanonok, nagyprépost. Székesfehérváron végezte iskoláit. A ciszterci rend gimnáziumában érettségizett, majd a szeminárium növendéke lett. 1891 júliusában Steiner Fülöp megyéspüspök szentelte pappá. Ezt követően Vajtán káplánként szolgált. 1892-ben visszatért Székesfehérvárra, ahol püspöki szertartó, levéltáros, püspöki titkár, irodaigazgató megbízatásokban próbálhatta ki magát. A püspöki irodában 24 évig dolgozott. 1910-16-ig a városi elemi iskolák püspöki biztosa. 1916-17-ben a székesfehérvári szeminárium rektora. Az egyházi ranglétrán folyamatosan haladt előre. 1916-tól kanonok, 1920-28 között székesegyházi főesperes, éneklő kanonok, olvasókanonok és 1943-tól haláláig nagyprépost. A rábízott munkákat hosszú ideig, kitartóan végezte, Shvoy Lajos a püspöki körlevélben búcsúztatásakor a névtelen munka hősének nevezi. 50 éven át töltött be a Szentszéknél különféle munkaköröket, szentszéki jegyző, szentszéki ülnök, bíró, a bíróság elnöke. Pápai káplán, kamarás, prelátus, apostoli főjegyző, a pápa őszentsége házi főpapja címek birtokosa.
Egyházi, társadalmi és kulturális szervezetek tagja. A Plébánosi Vizsgáló Bizottság tagja egyházjogból, az Egyházmegyei Gazdasági Bizottság elnöke. A városban működő szervezetekben is vállalt tisztségeket. A Vízivárosi Katolikus Kör alelnöke, a Belvárosi Katolikus Kör választmányi tagja, ellenőre, majd alelnöke, és végül elnöke. A kegyes alapítványokat 25 éven át gondozta, maga végezte a könyvelést, a pénztárosi munkát. A városi Hangya szövetkezet elnöke. A Keresztény Fogyasztási Szövetkezetek székesfehérvári fiókjainál könyvelő és pénztáros tisztséget töltött be 25 éven át, ingyen. Mint gondnok 30 évig kezelte a Ferenc József Nőnevelő Intézet vagyonát. Különös gonddal támogatta a Zenekedvelő Egyesületet, a helyi komolyzenei hangversenyek szervezését. A Fejér vármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület választmányi tagja.
Közvetlen, jóságos természete miatt egyházi és világi körökben egyaránt népszerű. Egyszerű, szerény, csendes, nyugodt emberként a kortársak véleménye szerint a legideálisabb lelkipásztor.
Irod.:Almanach. Szfvár, 1931. p. 314.; Fejérmegyei fejek. p. 38.; Forintos: Székeskáptalan. Szfvár, 2005. p. 152-154.; SzfvPL Lit. Enc. 1949. II. p. 6. 608/1949.; SzfvPL Kéri: Emlékezései. Kézirat. 1966.; SzfvPL Személyek cédulakatalógus.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=656