CZIKE GÁBOR, nagyrévi nemes (Bp., 1891. máj. 5. – Bp., 1973. márc. 12.)
Gépészmérnök, tanügyi főtanácsos, ipari középiskolai igazgató
Római katolikus vallású. Édesapja: Czike Imre igazgató, tanító. Édesanyja: Hoffer Lujza. Budapesten érettségizett a Piarista Gimnáziumban. 1908-ban és 1912-ben szerzett oklevelet a Királyi József Műegyetem gépészmérnök karán. 1914. január 4-én ösztöndíjas tanárjelöltként került a pécsi állami faipari szakiskolához. 1915. április 13-án kinevezték ipariskolai rendes tanárrá. Az első világháborúban tartalékos tüzér főhadnagyként szolgált, Premysl-nél esett orosz fogságba. A szibériai fogságból 1918-ban tért haza. 1919-ben vette feleségül Komonyi Margitot, akitől egy gyermeke született. Rövid ideig Pécsett tanított majd Budapesten, a Felső Ipariskolán. Első felesége halála után, 1927. június 16-án vette feleségül Lovich Ilona tanárnőt, költőnőt, aki négy gyermekkel ajándékozta meg. 1929 és 1937 között Szegeden a Faipari Szakiskola igazgatója volt, majd 1939-ben Székesfehérvárra került, ahol a gyermekmenhely ipariskolájának és a Gróf Széchenyi István Ipari Középiskolának az igazgatója lett. 1941-ben tanügyi főtanácsossá nevezték ki. Előadó tanácsosa volt a Katolikus Tanügyi Tanácsnak is. 1944. október 27-én a nyilasok letartóztatták nemzetiszocializmus ellenes magatartásáért, szembeszegült ugyanis a zsidó származású tanulók deportálását célzó intézkedésekkel. Komáromba, a Csillagerődbe hurcolták, ahonnét 1944. december 7-én szabadult. Mindezek ellenére az új rezsim B-listára tette és eltávolította a székesfehérvári iskolájából. Ezután az iparban dolgozott, végül 1958-ban a Budafoki Zománcedénygyár főenergetikusaként ment nyugdíjba. 1962-ben aranydiplomát, 1972-ben gyémántdiplomát kapott.
Rendkívül sokoldalú ember volt, jól beszélt németül, olvasott latinul, görögül és keveset arámi nyelven is. Ifjú korában birkózó-bajnok volt. Pedagógus és mérnök szakemberként számos cikket publikált, előadásokat tartott, több iparoktatási témájú könyvet és tankönyvet írt, jegyzeteiben Einstein matematikájával is foglalkozott. Feleségével, Lovich Ilonával együtt szerkesztette a „Mit beszél az angyal?”című gyermek képeskönyvet. Nevéhez fűződik a Szeged melletti Dugonics kápolna tervezése, a szegedi Miasszonyunk zárda két oltárának tervezése. Ezen kívül több kisebb oltár, püspöki trónszék, feszület, kehely tervei. Vannak érdekes találmányai is: dallamíró gép, központkereső, lombfűrészirányító. 1994-ben avatták fel domborművét a Gróf Széchenyi István Ipari Középiskola alapításának 55. évfordulója alkalmából.
Irod.: G 5/53-54.; Sziklay János: Dunántúli kultúrmunkások. Bp., 1941. p. 134.; Torma Károly: A Székesfehérvári Ságvári Endre Szakközépiskola története. = Az 50 éves Ságvári Endre Műszaki Szakközépiskola évkönyve. Székesfehérvár. 1989., Ságvári Műszaki Szakközépiskola. p. 4-17.; Vas Rezső: Hűség az alma materhez. Jubileumi ünnepség a fehérvári Széchenyiben. [Riporter: Kulich Erzsébet] = Fmh. 1994. szept. 19. p. 1., 11.; Czike László: Apai nagyapám életrajza. = www.czl.gportal.hu
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=699