SCHRIKKER SÁNDOR (Ágostonpuszta, 1892. febr. 26. – Bp. 1973. aug. 17.) kertész, Peregi Sándor apja. A magyar faiskolai újítások és a gyümölcstermesztés egyik úttörője. A Dég melletti, ma Mátyásdombhoz tartozó Ágostonpusztán született. Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte magántanulóként. Az algimnáziumot Bonyhádon, a felsőbb évfolyamokat a győri bencések gimnáziumában végezte, itt tette le érettségi vizsgáját is. A keszthelyi Gazdasági Akadémián szerzett kertész oklevelet. 1913-ban bevonult a budapesti huszárezredhez, az I. világháborúban teljesített szolgálatáért 1914-ben nagy ezüst, 1915-ben pedig arany vitézségi éremmel tüntették ki. 1912-től Alsótekeresen, a nagybátyjától örökölt birtokon gazdálkodott, majd 1922-ben a Balatonnál létesített faiskolát. A gyümölcsfák mellett később díszfák, díszcserjék, rózsák, élővirágok és fenyőfélék szaporításával is foglalkozott. 1927-ben kertépítési osztályt hozott létre, közparkokat, üdülőkerteket, iskola- és villakerteket épített. Faiskolájában az európaiakon túl új hazai fafajták is helyet kaptak, a fajtaazonosságra és a minőségre mindig vigyázva. Kiszélesedett vevőkörét 1925 és 1943 között évente megjelentetett árjegyzékekkel tájékoztatta. Az okleveles kertészek számára rangot jelentett alsótekeresi birtokán dolgozni. Nála kezdte pályáját többek között Ferdinánd Dezső, Sólyom Lajos, Suszter Pál. Gyermekei közül két lánya és fia, Peregi Sándor is kertészetet tanult.
1944-től birtoka hadszíntér lett, faiskolai kultúráinak többsége tönkrement, földjét szétosztották. 1945. augusztus 15-én megalakította az Alsótekerespusztai Faiskolai és Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet, mely az első ilyen jellegű intézmény volt hazánkban. Fajtagyűjteményének fenntartásával nagy értéket mentett meg a nagyüzemi gyümölcstermesztés számára. Szövetkezetét 1949-ben államosították.
1950-ben Kistarcsára internálták. 1951-ben öntöző agronómus a Kultúr- és Belvízrendező Hivatalnál, 1953-tól szőlő- és gyümölcstermesztési távlati üzemterveket készített. Dolgozott az Állami Gazdaságok Üzemszervezési Kutató Intézetében. Részt vett a termőkarós gyümölcsösök nagyüzemi agrotechnikájának kidolgozásában. 1962-ben a keszthelyi Agrártudományi Egyetemen arany-, 1972-ben pedig gyémántdiplomát vett át. 1968-ban vonult nyugdíjba a Kertészeti Kutató Intézet tudományos munkatársaként.
Irod.: MÉL 3/690; ÚMÉL 5/1051; MNL 15. köt. p. 885.; MAÉ 3. köt. p. 166-170.; Nyékes István: Erős ember = Kertészet és Szőlészet. 1972. 15. sz. p. 6.; Kurucz Miklós: Schrikker Sándor (1892-1973). = Kertészet és Szőlészet. 1998. 34. sz. p. 7.
Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=708