Találatok száma: 1
BARKÓCZY LÁSZLÓ, szalai, tavarnai báró; (Imregh, 1792. jan. 9. – Pozsony, 1847. dec. 13.) egri kanonok, pankotai főesperes, ábrahámhegyi apát, székesfehérvári püspök.
1792. január 9-én született a Zemplén megyei Imreghen. Családja a vármegye legjelentősebb családjai közé tartozott már a 16. század közepétől. Alsóbb iskoláit Sátoraljaújhelyen és Pesten végezte, filozófiát Egerben, teológiát Pesten, a Központi Szemináriumban tanult. 1814-ben szentelték pappá. Fischer István egri érsek szertartója, majd bogácsi, 1818. július 22-től pedig miskolci plébános lett. Tizenkét éves miskolci munkája során 1826-ban Felső-Miskolci Plébánia néven új egyházközséget szervezett. Munkája elismeréséül 1829-ben egri kanonok, majd 1835-ben pankotai főesperes lett, 1836-ban Pestre került a királyi ítélőtábla prelátusaként. 1835. november 15-én Klobusiczky Péter kalocsai érsektől megkapta az ábrahámi apáti címet. 1837. január 12-én értesült arról, hogy Ferdinánd király Székesfehérvár püspökévé nevezte ki. A pápai megerősítést XVI. Gergely pápától nyerte el 1837. május 19-én. Felszentelését Vurum József nyitrai, volt székesfehérvári püspök végezte a nyitrai székesegyházban 1837. augusztus 6-án. Beiktatása 1837. augusztus 15-én volt. A reformkor legmozgalmasabb éveiben vezette a Székesfehérvári Egyházmegyét, a haladás, a reformok híve volt. Tagja a folyószabályozások ügyével foglalkozó országos bizottságnak, felszólalt az országgyűléseken, új alapokra kívánta helyezni a tési püspöki birtok gazdálkodását. A gazdaságnál is fontosabbnak ítélte az oktatás fejlesztését. Új falusi iskolák nyitását szorgalmazta a megyében, figyelemmel kísérte a plébániai iskolák működését és az ifjúság vallásos nevelését. 1842-ben magyarra fordította és kiadta Fénelon „Nőnevelés” című munkáját. 1844. április 29-én megalapította a Szűz Mária szent és szeplőtelen Szívéről elnevezett Társulatot. Gondoskodott a korszerű papnevelésről, 1838-ban új imakönyvet nyomtatott kispapjai számára. 1838. február 25-én rendeletet hozott a nyugdíjas papok támogatására, majd házat építtetett számukra a székesegyház közelében. Tudatosan fejlesztette könyvtárát, támogatta az akadémia könyvtárát, tagja volt egy stuttgarti irodalmi társaságnak, mely régi kéziratok és nyomtatványok kiadásával foglalkozott. Püspöki működésének emlékét építkezések és jeles műalkotások is őrzik. Beiktatása előtt kezdődtek meg a középkori bazilikát feltáró régészeti munkák, melyek befejeztével, 1837-ben helyreállítatta és rendeztette a püspöki kertet. 1838-ban a püspöki székház udvarán artézi kutat fúratott, csatornát ásatott, és a felesleges vizet közhasználatra bocsátotta. A munkálatok idején több régészeti leletet találtak, melyek a Nemzeti Múzeumba kerültek. A magyaralmási és vérteskozmai templom, a pátkai és csákberényi plébánia restaurálása mellett az alapi templom is az ő idején épült, a székesegyház pedig 1847-ig belsőleg majdnem teljesen megújult.
1846-tól betegeskedett. 1847. december 13-án Pozsonyban hunyt el. Holttestét a székesfehérvári püspöki székházban ravatalozták fel. 1847. december 18-án temették el - végakarata szerint - a szedreskerti temetőben. Hamvait 1938. október 13-án szállították át és helyezték el a Szent István Székesegyház altemplomában, az egyházmegye püspökeinek díszsírjai közé.
Irod.: Sz.1/589-590.; MKATL 1/620.; Jubilaeum Dicecesis Alba-Regalensis. Bp., 2002., p. 36-37.; Kuthy István: A száz évvel ezelőtt beiktatott székesfehérvári püspök. = Új Fehérvár. 1937. dec. 5.; Aczél László: Barkóczy László 1837-1847. = A székesfehérvári egyházmegye jubileumi névtára 1977-ben. Székesfehérvár, 1977. p. 94-98.; Mózessy Gergely: Barkóczy László (1837-1847). = Szent István városa. 1998. ápr. 26. p. 5. ill.; Zágoni Erzsébet: Szellem-univerzum. = Fmh. 1988. dec. 24. p. 7.; Barkóczy László. = http://www.szfvar.katolikus.hu/tortenet/puspokok/barkoczy-laszlo
(H. H.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=710
