Találatok száma: 1
EXNER GYŐZŐ (Beregszász, 1864. dec. 22. – Bp., 1945. okt. 14.) költő, középiskolai tanár, sakkmester. Szépirodalmi munkáit édesanyja nevét használva, Regőczi (Exner) Győző és Regőczi-Exner Győző néven jelentette meg, sakkozóként Victor Exner néven is szerepelt.
Magyar-német szakos tanári diplomát szerzett Budapesten. Négy évig a pozsonyi kereskedelmi akadémia segédtanára, valamint a római katolikus főgimnázium tornatanára. 1894-ben Székesfehérvárra nevezték ki a magyar és a német nyelv rendes tanárának, emellett itt is működött tornatanárként. 17 évig tanított Székesfehérváron. Megszervezte a helyi sakkéletet, az 1899. október 26-án megalakult Székesfehérvári Sakkozó Társaság első elnöke volt. 1911-ben agyvérzést kapott, részben megbénult, ezért áthelyezték a győri királyi tankerületi főigazgatóságra. Élete utolsó évtizedét Budapesten töltötte.
Testvérével, Kornéllal együtt fiatal korától versenyszerűen sakkozott. 1883 júliusában Exnerék budai családi házában alakult meg az Erkel-Sakktársaság, amelynek összejöveteleit a szabadságharc egykori tábornoka, Klapka György is látogatta. A társaság 1889-ben beolvadt a Budai Sakkozó Társaságba, amelynek alapszabályát Exner Győző készítette el. Az október 20-i közgyűlésen őt választották titkárrá. Részt vett a társaság hivatalos közlönyének, a Budapesti Sakkszemlének a szerkesztésében is.
Tárcái, versei és könyvismertetései többek között a Székesfehérvár és Vidékében, a Pesti Hírlapban, a Világban jelentek meg. A Réka gyásza című művel elnyerte a MTA 1901. évi pályázatán a Nádasdy-díjat. A föld ura című 5 felvonásos verses tragédiáját 1908-ban mutatta be a székesfehérvári színház.
1939-ben a Sakkszövetség, mint „a Budapesti Sakkozó Társaság egyik leglelkesebb
fejlesztőjét, vezetőjét és kiváló eredményeket elért tagját”, valamint „több
mint 50 esztendőn át a magyar sakk-kultúra felvirágoztatására végzett
munkásságáért” tiszteletbeli mesteri címmel tüntette ki.
Versenyeredményei: Az 1893–1897 között zajló „Első magyar távizeneti verseny” (levelező sakkverseny) egyik résztvevője, amelyen Charousek Rezső és Maróczy Géza mögött a 3. helyen végzett. 1894, Pozsony 2-3. 1898, Bp. 3., Köln 4-7. 1899, Bp.: 2. 1900, München: 4-5. 1901, Haarlem: 4. 1902, Hannover: 9-11. 1905-ben 1. helyezést ért el Székesfehérváron. 1906, Győr: 6-7. 1907, Székesfehérvár: 7-9. 1911, Győr: 4-5. Ebben az évben agyvérzés érte, ezt követően hosszú évekig nem versenyzett. 1924-ben részt vett a magyar bajnokságon, ahol a 14. helyen végzett. 1925-ben Győrben két versenyen is játszott, az elsőn Chalupetzky Ferenccel holtversenyben az 1-2. helyen végzett, a másikon a 3. helyet szerezte meg. Több párosmérkőzést játszott kora neves sakkozóival, 1892-ben például Adolf Albin román sakkmesterrel, az Albin-ellencsel névadójával. Legjobb helyezése a világranglistán a 24. volt 1900 decemberében.
F. m.: Költemények. Bp., 1882; Eszmék, ötletek, gondolatok. Bp., 1886;
Egyszerűség és jó kedv. Bp., 1888; Szerelem könyve. Székesfehérvár, 1896;
Szépprózai dolgozatok. 1899; Réka gyásza. 1902; Primadonnák harca. Győr, 1912;
A kerékpárosok. 1914; Az ismétlő óra. 1925; Levente királyfi. 1926; Gudrun.
1929; Az idők szárnyán. 1930.
Irod.: Sz 2/1474; G 7/841-842.; ÚMIL 3/1706.; Magyar sakktörténet. 3. köt. Az
első magyarországi nemzetközi sakkversenytől a második magyar sakkszövetség
megalakulásáig 1896-1921. Bp.: Sport, 1989. p. 29-30., 190-192.; Állami Főreáliskola
értesítője 1894-1895; Keresztyén Balázs: Kárpátaljai művelődéstörténeti kislexikon.
Bp.: Hatodik Síp Alapítvány; Beregszász: Mandátum Kiadó, 2001. p. 78.
(B. Zs.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=734
