Találatok száma: 1
ENDRŐDI SÁNDOR, Kupricz (Kupritz) Sándor (Veszprém, 1850. jan. 16. – Bp., 1920. nov. 7.) tanár, költő, író, műfordító. Római katolikus családban született. Apja, endrődi Kupricz Sándor törvényszéki bíró volt, anyja hamvai Kovács Szerafina. Középiskolai tanulmányokat végzett többek között Nagyszombatban, Veszprémben, Kecskeméten. 1865-ben Székesfehérváron a ciszterci rend gimnáziumának VI. osztályában tanult. A Székesfehérváron töltött másfél év alatt a Wekerle Sándor által vezetett gimnáziumi önképzőkör tevékeny tagja volt, sok verset írt, a legjobb versírónak is megválasztották. 1866-ban megnyerte a Vörösmarty-szobor leleplezése alkalmából hirdetett pályázatot a Vörösmarty Mihály szelleméhez című költeményével. A verset a megyeháza dísztermében tartott ünnepélyen el is szavalta. Sikertelen pesti érettségi vizsgáját követően Balassagyarmaton színésznek állt. 1869-ben Pápán érettségizett.
Irodalmi és esztétikai tanulmányokat folytatott Berlinben és Lipcsében. Hazaérkezése után Pesten beiratkozott a jogi karra, majd bölcsészhallgató lett. Első verse a Nefelejts c. lapban jelent meg 1868-ban. Rendszeresen foglalkozott újságírással, csaknem az összes szépirodalmi lap közölte publicisztikáját. 1874-1875 között belső munkatársa a Baloldal c. politikai napilapnak, majd 1875-től 1876-ig a Fővárosi Lapoknak.
1877-ben Kolozsvárra ment, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. 1889-ig a nagyváradi reáliskola tanára volt. Nagyváradi éveiben indult irodalomtörténeti tevékenysége, forrásértékű tanulmányokat írt többek között Kölcsey Ferencről, Balassi Bálintról, Ányos Pálról. 1882-ben adták ki Heine-fordításkötetét. Nagyváradi korszakában vált a Jeles magyar nők életrajzai sorozat szerkesztőjévé, több életrajznak szerzője is volt.
1880. november 15-én feleségül vette Écsy Antóniát. Családi életét tragédiák árnyékolták: 1885-ben kislánya, 1886-ban kisfia, 1889-ben felesége halt meg. Budapestre költözött, ahol 1892. augusztus 20-án kinevezték a képviselőház naplószerkesztőjének. 1898-ban, harmincéves írói jubileumára négy kötetben jelentették meg verseit. Többször jár külföldön, bejárta Olaszországot, Szicíliát és az Északi-tenger vidékét.
A Kisfaludy Társaság 1882-ben választotta tagjai sorába. 1899-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1906-ban a Petőfi Társaság örökös alelnökévé választották. Petőfi-kutatása és a költőhöz kapcsolódó publikációi a magyar irodalomtörténet kiemelkedő értékei.
Díjak: Petőfi-nagydíj 1920. (posztumusz)
F. m.: Falusi álmok. Bp. 1875.; Bokréta, a magyar népköltés java termékeiből. Bp. 1905.; Anakreóni dalok. Bp. 1910.; Petőfi napja a magyar irodalomban 1842-1849. Bp. 1911.
Irod.: Sz 2/1305-1307.; MÉL 1/424.; A zircz-cziszterczi rend székesfehérvári nagy gymnásiumának évkönyvei 1865-1867.; Ács Anna: A balatoni ég költője. Emlékezés Endrődi Sándorra. = Új horizont. 1994. 1. sz. p. 59-62.
(H. H.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=771
