Találatok száma: 1
CSERGŐ BÁLINT, Kocsi (Kocs, 1647. aug. - 1698 után) református lelkész, tanár, emlékiratíró. A Komárom megyei Kocson született, innen vette előnevét. 1664-70-ig a debreceni református kollégiumban tanult. 1670-ben Munkácson tanított három hónapig, ahonnan a jezsuiták elűzték. Ekkor visszatért Debrecenbe tanulni, s közben tanulmányutat tett Erdélyben. 1671-től Pápán a református iskola igazgatója volt. 1674. március 5-re több lelkésztársával együtt törvényszék elé idézték Pozsonyba, de a kívánt reverzálisokat nem volt hajlandó aláírni. A per jegyzőkönyvében a perbefogottak között nem sorolták fel, de más forrásokból ismert, hogy Nagyszombatban és Lipótváron raboskodott, majd Nápolyba vitték gályarabságra. 1676. február 11-én szabadult a holland Ruyter admirális segítségével. Svájcba került, ahol beiratkozott a bázeli egyetemre. 1678-ban a protestáns államok közvetítésével hazatérhetett Magyarorszára és újból elfoglalta iskolaigazgatói hivatalát Pápán. 1683-tól Mezőörsön lelkész 1687 tavaszáig, ahonnan a törökök elől kellett elbujdosnia és Győrben tartózkodott állás nélkül több mint egy évig. A törökök kiűzése után Lepsénybe ment lelkésznek 1688. augusztus 19-én. Az egyházi anyakönyvek tanúsága szerint öt évig volt ott lelkész. Elkezdte a lepsényi egyházban az anyakönyvek vezetését, de nemcsak a kereszteléseket, esketéseket és temetéseket jegyezte fel, hanem egyháza krónikáját is. (Feljegyzéseit Mokos Gyula adta közre. Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. p. 363-366.) 1693 novemberétől 1695-ig, immár harmadízben, igazgató volt Pápán a református iskolában. 1695 nyarától Láziban lelkész, majd 1698-ban Pázmándon. Végnapjait Hosszúpályiban töltötte, ahol hivatalt nem vállalt. Szabadulása után Svájcban megírta gályarabságuk történetét Narratio brevis de oppressione libertatis ecclesiarum Hungaricorum címmel. Műve a gályarab irodalom legnagyobb szabású és legrészletesebb latin nyelvű emlékirata. Először 1728-ban Utrechtben jelent meg belőle nyomtatásban kilenc fejezet. Ezt Bod Péter fordította magyarra Kősziklán épült ház ostroma címen 1738-ban, de csak 1866-ban jelent meg nyomtatásban. A mű egyes fejezeteit, amelyek Bod Péter fordításából kimaradtak, Szimonidesz Lajos jelentette meg 1944-ben Magyar vértanúk nyomában címmel.
F. m.: Kősziklán épült ház ostroma. Lipcse, 1866.; Magyar vértanúk nyomában. Pápa, 1944.
Irod.: Révész Kálmán: Kocsi Csergő Bálint életéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények. 1891. p. 42-46.; Mokos Gyula: Adalékok Kocsi Csergő Bálint életéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények. 1892. p. 358-372.; Mokos Gyula: Újabb adalékok Kocsi Cs. Bálint életéhez. = Irodalomtörténeti Közlemények. 1893. p. 457-459.; Moldova György: Negyven prédikátor. Bp., 1973.; Vitetnek ítélőszékre...: az 1674-es gályarabper jegyzőkönyve. Pozsony, 2002. p. 296.; Sz 2/306.; G 4/791.; ÚMÉL 3/1002-1003.; Zoványi/323-324.
(K. A.) Link erre az oldalra: http://konyvtar.vmk.hu/f.php?id=83