Vajda János

(Pest, 1827. máj. 7. – Bp., 1897. jan. 17.)
Költő, hírlapíró.
Édesapja, Vajda Endre 1828-tól a váli uradalmi birtok főerdésze lett, így odaköltöztette családját. Vajda költészetében rendszeresen visszatérő motívum a váli vadászlak. A gimnáziumot a Székesfehérvári cisztercieknél végezte. A szabadságharc bukása után a váli birtokon húzta meg magát. Vál közelében, az Autali erdőben található régi kis erdészházban emlékház működik. Egy ideig vándorszínész. 1846-tól Alcsúton József főherceg uradalmában gazdatiszti gyakornok. Részt vett az 1848-as forr.-ban 1863-tól Bécsben dolgozott. 1866-ban visszatért Pestre.

Irodalom: K.S.: Megzendült a "csalános iharos". Emlékezés Vajda Jánosra = Árgus. 1997. febr. p. 89., Miklóssy János: Vajdáról Válon = Árgus 1997. febr. p. 90-92., Fiumei úti sírkert, 2008. p. 70.; Fejér Megyei irodalmi emlékfal 94.oldal.; A Váli-völgy. Szerk. Horváth Judit. Tabajd, 2008. p. 7.: ill.; Izing Klára, Trentai Gábor. A költő, aki teljesítette a karmáját.= Nők lapja. 64. évf. 11. sz. (2013. márc. 31.), p. 60.: ill.; Katona Tamás – Ráday Mihály: Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei. III. Arcok és sorsok. Bp.: Corvina, 2020. p. 366-368. ill.; Bokros Judit: Vajda János, a Gina-versek költője. = Fmh. 67. évf. 17. sz. (2022. jan. 21.) p. 10. ill.

Szócikke a
Fejér Megyei Életrajzi Lexikonban