Vajda János

(Pest, 1827. máj. 7.-Pest, 1897.)
Költő, hírlapíró.
Édesapja, Vajda Endre 1828-tól a váli uradalmi birtok főerdésze lett, így odaköltöztette családját. Vajda költészetében rendszeresen visszatérő motívum a váli vadászlak. A székesfehérvári ciszterci gimnáziumban tanult.. Egy ideig vándorszínész. 1846-tól Alcsúton József főherceg uradalmában gazdatiszti gyakornok. Részt vett az 1848-as forradalomban, a szabadságharc bukása után a váli birtokon húzta meg magát. 1863-tól Bécsben dolgozott. 1866-ban visszatért Pestre. Vál közelében, az Antali erdőben található erdészházban emlékház működik.

Irodalom: K.S.: Megzendült a "csalános iharos". Emlékezés Vajda Jánosra. = Árgus. 1997. febr. p. 89.; Miklóssy János: Vajdáról Válon. = Árgus 1997. febr. p. 90-92.; Fiumei úti sírkert, 2008. p. 70.; Fejér Megyei irodalmi emlékfal 94.oldal.; A Váli-völgy. Szerk. Horváth Judit. Tabajd, 2008. p. 7.; A költő, aki teljesítette a karmáját. = Nők lapja. 64. évf. 11. sz. (2013. márc. 31.), p. 60.: ill.

Szócikke a
Fejér Megyei Életrajzi Lexikonban