ORSZÁGOS KÖNYVTÁRI NAPOK

A Vörösmarty könyvtár Tolnai úti Tagkönyvtárában az ásványok titokzatos világáról lesz szó szeptember 30-án, 17 órakor.  A különleges természeti kincsekről dr. Hollósy Ferenc tart vetítéses előadást.  Bemutatja a legkülönbözőbb ásványokat, ismerteti a gyűjtési lehetőségeket is, de emellett sok érdekességet is mesél majd a különféle kőzetekről, ércekről. Hollósy Ferenc egyik-másik különlegességet nem csupán képeken mutatja meg, hanem elhozza magával az előadásra gyűjteményének néhány igen szép darabját.
Bizonyára akadnak majd, akik kedvet kapnak ahhoz, hogy még jobban megismerjék ezeket a természeti kincseket: Kovács Pál és Sturcz László az  előadás után bemutatja a Székesfehérvári Ásványgyűjtők Baráti Körét, amely segíthet a kezdő gyűjtőknek is… A kör évtizedekkel ezelőtt alakult meg, majd a kilencvenes években újjászerveződött, új tagokkal bővült, 2003 óta pedig A Szabadművelődés Házában működik, Sturcz László irányításával. A kör foglalkozásait – a nyári hónapok kivételével – kéthetente tartják, jelenleg mintegy húsz tag tartozik a körbe, az összejöveteleken pedig 8-12 érdeklődő vesz részt rendszeresen, ők számítanak a „kemény magnak”. Ilyenkor jut idő arra, hogy megbeszéljék, ki hol járt, milyen új szerzeményekkel dicsekedhet, de emellett mindig vannak előadások is: egy-egy szakköri tag felkészül és számítógépes prezentációval, képekkel illusztrálva bemutat egy-egy érdekes ásványt vagy fosszíliát. A kör tagjai legutóbb júliusban kiállításon mutatták be az év ásványát a Tolnai utcai Tagkönyvtárban.

Sárosi István budapesti gyűjtő évek óta visszatérő vendégnek számít a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai Tagkönyvtárában. Ezúttal olyan képeslapokból mutat be válogatást, amelyek kulturális vagy természeti szempontból egyedi értékeket mutatnak be: ezeket a helyszíneket megőrzendőnek és védettnek nyilvánította az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság. A tárlat október 31-ig
tekinthető meg. Sárosi István, mérnök gyerekkora óta szenvedélyesen gyűjti a képeslapokat. Gyűjteményét – amely már közel 60 ezer darabból áll – főként nyugdíjazása után kezdte el rendszerezni. Az ország minden részében bemutatta már kollekcióit. Legendás gyűjteménye annyira sokszínű, hogy a nyugdíjas mérnök többféle témát is képes érdekesen feldolgozni a képeslapok segítségével: a Magyar Posta történetét, Afrika állatait és növényeit, a magyar alkotóművészek munkáit, a különféle korok étkezési, tálalási szokásait, a középkori művészetet egyaránt áttekintette már egy-egy válogatással. A Tolnai utcai Tagkönyvtárral is kitűnő a kapcsolata: évente többször is szerepel ott tematikus kiállításokkal. Ezt az összeállítást
Sárosi István kifejezetten az Országos Könyvtári Napokra válogatta a gyűjteményéből, a Tolnai utcai Tagkönyvtár kérésére. Először Székesfehérváron mutatja be ezt a tárlatot, amely illeszkedik az idei könyvnapok témájához, hiszen a képeslapokon látható helyszínek is arra figyelmeztetnek: az emberiség felelős a Földért, az épített és a természeti örökségért egyaránt. .
Sárosi István elmondta, kb. 1200 nyilvántartásba vett örökség van világszerte, ebből neki mintegy 350-ről van képeslapja. A mostani kiállításon mintegy 179, a világörökség részének nyilvánított érték szerepel, mintegy 120 országból. Igyekezett úgy válogatni, hogy egy-egy országból legfeljebb két vagy három különleges értéket mutasson be, igaz, ha természeti örökségünkról van szó, megesik, hogy több országon átnyúló kinccsel van dolgunk. Az olasz-svájci határon például van egy vasútvonal, amelynek az egész környezete a kulturális örökség része… Sárosi István arról is mesélt, hogy egy-két képeslapot frissen szerzett be -- nemrégiben ugyanis a Baltikumban járt, és így sikerült a rigai szecessziós negyedről is képet hoznia. De ugyanígy, a különleges, természeti csodának számító Kur-földnyelvről készült képeslapra is mostanában, Litvániában járva tett szert.
-- Persze, a teljesen közismert világörökségi helyszíneket ezúttal nem válogattam be: olyanokat, mint a párizsi Notre-Dame vagy a bécsi Stephankirche, a londoni Tower… Ezeket már mindenki ismeri, láthatta filmen, albumokban. Úgy gondoltam, hogy az ezekről készült képeslapokkal nem tudok plusz ismeretet nyújtani. Inkább arra törekedtem, hogy különlegességekkel szolgáljak.
Egészen távoli tájakra is kalauzol Sárosi István kollekciója: Nepál, Mikronézia, Új-Zéland, Ausztrália – olyan területek is szerepelnek, amelyek érintetlenségük miatt lenyűgözőek. Ugyanakkor jócskán akadnak olyan világörökségi helyszínek, amelyek könnyebben elérhetőek, bátran felírhatjuk tehát a bakancslistánkra… Ezek közé tartoznak például az erdélyi szász erődtemplomos falvak, vagy Észak-Moldva szépséges, festett, ortodox templomai, de ide sorolhatóak a felvidéki fatemplomok is.

Fotókiállítás nyílt a Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti Tagkönyvtárában, az állatok világnapja alkalmából. A kiállítás egyúttal kapcsolódik az Országos Könyvnapok programsorozatához is, amelynek idei mottója: „Könyvtárak az emberért – Felelősségünk a Földért”.A Budai úti tagkönyvtár  kiállításaival máskor is igyekezett bemutatni  a velünk élő természetet. Ezúttal Rednágel Csongor, mindössze 16 esztendős gimnazista fotóiból láthatunk válogatást: Csongor gyerekkora óta szenvedélyesen szereti az állatokat, és  nagy lelkesedéssel örökíti meg őket. Tárlata december 31-ig látható a Budai úti Tagkönyvtár nyitvatartási idejében.

S hogy miként válik valaki az állatok – főként a madarak – csodálójává? A székesfehérvári  Lánczos Kornél Gimnázium diákja, Rednágel Csongor már a középiskolát is azért választotta, mert ott a természetismerettel  emelt szinten foglalkozhat, és terepgyakorlatokra is járhat. Elvégre Csongor gyerekkora óta az állatok közelségében nevelkedik: Sukorón, egy tanyán él a családjával, az édesapja ugyanis mezőgazdasággal foglalkozik, emellett pedig állatokat is tart. Csongor számára teljesen természetes tehát, hogy sokféle haszonállat veszi körül, de azt meséli, a kedvencei a madarak. A tanyán  a lovak mellett galambokat, fácánokat, libákat, kacsákat,  csirkéket  egyaránt tartanak, azt mondja,  ő már ebbe beleszületett, és azt is megszokta, hogy reggelente, iskola előtt a gazdaságban vannak teendői: főképpen a szárnyasok gondozásában vesz részt, csak azután indul a gimnáziumba.

A vadmadarak iránt is gyerekkora óta érdeklődik:

-- Ötéves lehettem, amikor az édesanyám elvitt egy bemutató madárgyűrűzésre, a  Dinnyési-fertőre. Az nagyon megtetszett nekem, és évről évre elmentem a madárbarátok programjaira, Dinnyésre, Fenyvesi Lászlóhoz, és táborozásokon is részt vettem, amelyeket  Bukor Zoltán vezetett: ezeken a rengeteget tanultam a madarakról – meséli Csongor, aki -- amikor kapott egy kis fényképezőgépet --, azonnal elkezdte fotózni a tanyájukon, gazdaságban élő háziállatokat. Aztán egyre jobb fotófelszerelésekhez jutott, és persze, -- akárcsak az igazi természetfotósok – ő is épített a birtokon lest, ahonnan gyakran órákig,  türelmesen vár: ott észrevétlenül tudja figyelni és megörökíteni a madarakat. Kedvencei egyébként a tanyán tartott szárnyasok közül a fácánok. Csongor hozzáteszi: azért erdőbe is ki-kijár, hogy vadmadarakat is fényképezzen.

-- A környékünkön, az erdőben sok a széncinege meg a kék cinege, de van csuszka, nagy fakopáncs, fekete harkály, zöld küllő, akad meggyvágó, no és néhány pintyféle.  A legnagyobb élményem, amikor egerészölyvet sikerült fotózni: egy kis farhátat raktam ki, hogy odacsalogassam a ragadozó madarakat, és fantasztikus érzés volt, amikor leszálltak a finom falatokért… Egészen odáig nem sikerült ilyen nagy ragadozó madarat megörökítenem: több méterre voltam tőlük, teleobjektívvel dolgoztam – mondja Csongor és hozzáteszi, persze, az ölyvek mellett szarkát, hollót is sikerült fotóznia.  Az énekesmadarakat a  modellkedésre pedig rendszerint napraforgó maggal igyekszik rábírni…

A Budai úti Tagkönyvtárban 16 kép látható, ezeket tartja Csongor a legjobban sikerült fotóinak.  A kollekció leginkább madarakkal ismertet meg bennünket – szerepel egerészölyv, karvaly, vándorsólyom  --, akad  közöttük olyan is, amellyel a legtöbb panellakó, „városbéli puhány” nem is találkozott még. Mert ki hallott már a vékonycsőrű víztaposóról?  Olyan ez az elnevezés, mintha a meseíró Csukás István találta volna ki -- gondoljunk csak Festéktüsszentő Hapci Benőre.  De létezik ez a madár, nem is könnyű megörökíteni! Csongor a nádassal körbevett tó szélén, mellig érő csizmában hasalva  tudta csak lefotózni, amint leszáll a vízre… Persze, nem „csak” madarak szerepelnek a képein: láthatunk pihenő őzet, és megjelenik Rudolf, a fehér homlokú ló is, amely egykor a sukorói tanyájukon élt – Csongor ezzel a fotójával díjat nyert az iskolai természetfotó versenyen.

Csongor azt is elárulja, az egész családja kedveli a lovakat, és szenvedélyes lovasnak számít: a húga különösen szívesen lovagol.  Csongor viszont azt állítja magáról, ő a „fekete bárány” a családban, mert bár ő is tanult lovagolni, ritkán ül nyeregbe. Pedig megvan még a kis pónija, amit még gyerekkorában kapott, de ma már, megöregedvén, a póninak a nyugdíjas lovak istállójában van a helye.  Csongor inkább csak gyönyörködik a szépséges állatok mozgásában és igyekszik jó felvételt készíteni róluk. 

Hogy mi lesz később, miként képzeli a jövőjét a 16 éves fiatalember? Mezőgazdásznak készül – mondja –, az édesapja hivatását szeretné megtanulni, de a madarászást is folytatja, még a bajba jutott állatokról gondoskodó  Vadmadárkórházban is önkénteskedik. Bárhogy is alakul, a fotózást sem szeretné abbahagyni: az megmaradna szép hobbinak. Egyelőre autodidaktaként, az internetről igyekszik ellesni a fogásokat, a képszerkesztési módokat. Nagy örömét leli ebben -- és talán ez a legfontosabb.

Különleges témáról lesz szó október 4-én, pénteken 15 órakor a Helyismereti és digitalizálási részlegben. Az előadó Kegye Győző, az Ikarus nyugalmazott mérnöke, a székesfehérvári repüléstörténet kutatója, kiváló ismerője. Voltaképpen a repülés és a repülőgépek iránti szerelem miatt került az Ikarushoz, aminek elődje hajdanán még repülőtéri gyártelepként funkcionált: a repülőtér közelsége ugyanis alapos indokot szolgáltatott a fehérvári motorjavító állami vállalat működtetéséhez. Aztán a repülőgépek elmentek, az üzem maradt és az autóbuszgyártás vált a legfontosabb profiljává. Szerencsére, maradtak azok a kiváló szakemberek is, akik korábban a repülőkkel, javításukkal foglalkoztak…
Kegye Győző -- akinek első és egyetlen munkahelye volt az Ikarus – előadásában arról is mesél majd, hogy az első világháborút követően miként is lett az álmos kisvárosból, Székesfehérvárból a magyar katonai repülés és repülőgépipari tevékenység egyik jelentős központja. Szó lesz a kezdetekről: arról, hogy 1916-ban a monarchia honvédelmi minisztériumából érkezett küldöttség a polgármesterhez, azzal, hogy Fehérváron léggömbtöltő üzemet és egy hidrogéngyárat akarnak létesíteni. Az ezt követő években, évtizedekben intenzív repülőgép-javítási tevékenységbe fogtak. Az előadásból kiderül, miféle gépekkel foglalkoztak az üzemben akülönféle időszakokban, hiszen -- a megfigyelő léggömbtől a csatarepülőkig –  nagyon sok mindenhez érteniük kellett. Természetesen szó lesz arról is, kik voltak azok az emberek, akik szakértelmükkel jelentős érdemeket szereztek a repülőgépiparban. Az ötvenes évek második felében, a katonai légierő leépítése után elsősorban a polgári repülőgyártás került előtérbe. Az előadáson szó lesz arról is, miként fejlődött az 50-es években a sportrepülés, hogyan segítette ezt az ágazatot az üzem. Elvégre Kegye Győző rengeteg érdekességet tud a témáról, és sok olyan részletet ismer, amelyről kevesen tudnak manapság Székesfehérváron.  Nem véletlenül, hiszen ő a téma avatott szakértője: egyike a Székesfehérvár repüléstörténetéről szóló kiadvány szerzőinek.

A Jancsárkertet, a biopiac rendezvényeit ismerhetik meg az érdeklődők október 5-én, szombaton 13 órakor a Vörösmarty Mihály Könyvtár Tolnai utcai Tagkönyvtárában, és közben azt is megtudhatjuk, mi is az a környezetbarát csomagolás. Sőt,  tippeket is kapunk a kreatív újrahasznosításhoz, a szütyővarráshoz.
Manapság  egyre többet halljuk: „az vagy, amit megeszel!” Ez a mondás  az egészségtudatos étkezés mottójává vált, hiszen  az adalékanyagok, a mirelit és a feldolgozott élelmiszerek világában élünk – tekintve, hogy az élelmiszeriparnak tömeges igényeket  kell szolgálnia. Épp ezért igen népszerű a nagyvárosokban a  helyi piac, ahol  hajnalban begyűjtött friss zöldségekhez és  gyümölcsökhöz juthatunk hozzá,  ahol a település vonzáskörzetében élő őstermelők, kistermelők  már régi ismerőseinkké váltak. Ha többször kijárunk az őstermelők standjaihoz, kiderül, hogy melyikük műveli  nagy gondossággal a földjeit,  ragaszkodni kezdünk  a kínálatukhoz, a  zamatos  zöldségekhez a  jóízű gyümölcsökhöz, no és a lekvárokhoz,  a finom sajtokhoz, az ízletes, háziasan fűszerezett  kolbászfélékhez – amelyekhez szintén ott juthatunk hozzá…
Székesfehérváron is sokan szeretik a Jancsárkert termelői piacot, amely a város központjában, óriási szabad területen és 650 négyzetméteres csarnokban várja látogatókat  szombaton és vasárnap délelőtt, hagyományos és biozöldségekkel, gyümölcsökkel, tőke- és füstölt hússal, friss pékáruval, tésztával, házi tojással, mindenféle kamrába valóval, házi süteményekkel, no  és egyedi kézműves portékákkal.
A biopiac rendezvényeit szombaton Schultz György mutatja be a Tolnai úti Tagkönyvtárban. Közben Ludvánné Csóri Manyi varrónő bevásárló szütyőt varr és mesél a kreatív újrahasznosítás lehetőségeiről.
Csóri Manyi kreativitásáról, egyebek között jellegzetes és kedves boszorkány figuráiról, és más, dekoratív, varrott lakásdíszeiről  vált ismertté. Mostanában pedig bekapcsolódott abba a mozgalomba, amely szeretne kevesebb műanyagot használni, sokkal környezettudatosabban  élni.
-- Úgy gondolom, hogy ha csak napról napra mindig egy picivel többet teszünk a környezetért, már haladunk valamicskét… -- mesélte erről. ---  Én először a barátnőimnek varrogattam maradék anyagokból kis szütyőket: azzal tettem vonzóbbá  az első darabokat,  hogy dekoratív levendulamintával  díszítettem őket. Ezeket a csinos szütyőket elkezdték használni: volt, aki a  varrott táskában fagyasztotta  le a diót, volt aki a vásárlásnál használta… Később úgy tapasztaltam, hogy egyre nagyobb lett erre az igény, már egyre szívesebben vették a környezetemben az egyszerű, dísztelen – de jól használható – ajándék szütyőket is.  Én pedig szeretek örömet szerezni, azzal, amihez én értek: ezért a  Jancsárkertben meg más rendezvényeken is rendszeresen vállaltam, hogy --  ha valaki hoz otthonról maradék anyagot --, ott, a helyszínen, teljesen  ingyen megvarrom azokat a táskákat, amelyek  a háztartásban vagy a bevásárlásnál nagyszerűen helyettesíthetik a műanyag zacskókat.  El is nevezték ezeket a kis szütyőket ökotatyinak.
S hogy milyen anyagokból érdemes efféle ökotatyikat készíteni? Manyitól ezt is megtudtuk! Olyan maradék textilt célszerű választani, ami nem nyúlik, nem rugalmas. Erre nagyszerűen alkalmasak a régi vászonterítők: hiszen minden háztartásban akad olyan terítő, ami foltos maradt. Azt a foltot  kikanyarítva még  nagyszerű ökotatyit lehet varázsolni. De ugyanígy kiválóan lehet hasznosítani a régi függönyanyagokat is. Erről és még sok minden másról is szó lesz majd a könyvtár rendezvényén. Manyi azt mondja, hogy amíg Schultz György beszél, neki a keze jár majd, hiszen – azoknak, akik hoznak a rendezvényre maradék anyagot – ott, a könyvtárban gyorsan kiszabja és megvarrja az ökotatyit.  

Japán estre várják a látogatókat október 5-én szombaton délután a Vörösmarty Mihály Könyvtár Központi Könyvtárában és a Csók István képtárban, az Országos Könyvnapok rendezvényeként. Igen gazdag a program – sokféle érdekességet tudhat meg az olvasó a felkelő nap országáról.

Magyar-japán emlékév az idei, hiszen 2019-ben a 150. évfordulóját ünnepeljük annak, hogy Japán és az Osztrák-Magyar Monarchia aláírta a barátsági, kereskedelmi és hajózási egyezményt. Az elmúlt 150 évben Japán és Magyarország szoros kapcsolatokat épített ki számos területen, egyebek között az üzleti életben, a kereskedelemben és a kultúra területén… A jubileumi évben mindkét országban különböző rendezvényeket tartanak.

A könyvtári program szombaton 14 órakor igazi családi foglalatossággal indul, hiszen a japán papírhajtogatással, az origamival a kicsik és a nagyok egyaránt szívesen ismerkednek. Az origami fejleszti a kézügyességet, összehangolja a szem és a kéz munkáját, segíti a tájékozódást, fejleszti a kreativitást és a memóriát egyaránt. Sziliné Molnár Klára segítségével mozgó játékokat hajtogathatnak a vállalkozó kedvű felnőttek és gyerekek.

A könyvtár vendége lesz a Magyar-Japán Baráti Társaság elnöke, dr. Vihar Judit irodalomtörténész, műfordító, haikuköltő, aki mindent tud a különös, távoli országról, és a legérdekesebb ismereteket meg is osztja a közönséggel vetítettképes előadásán. (A Magyar-Japán Baráti Társaság több mint harminc éve működik Magyarországon, és országszerte több vidéki csoportja is van.) Vihar Judit természetesen a tradicionális japán öltözködést is jól ismeri, az ő közreműködésével, magyarázataival tartanak 16 órakor ruhabemutatót, amelyen az is kiderül, mi a különbség a kimonó és a jukata között. (Szakértő öltöztető segít a modelleknek a viseletek bemutatásában.) Magyar László 5 danos mester a Zentai Mitama Aikido dojo előadásából pedig megtudhatja a publikum, hogy mi jellemzi a japán harcművészetet, honnan ered az aikido és mik a legfontosabb alapelvei.

Radics Éva, a Ciszterci Szent István Gimnázium énektanára tíz évet töltött Japánban -- ahová férjét kísérte el --, ott született mindkét lánya. 18 órakor kezdődő előadásában képek segítségével idézi fel a Japánban töltött hétköznapjaikat, az ottani élet minden szegmensét érintve: szó lesz ételekről, hagyományokról egyaránt. Amikor megszülettek a gyerekek, akkor a gyerekneveléssel kapcsolatos szokásokat, japán elveket s megismerte Radics Éva, aki persze, arról is beszél, hogy a kommunikációhoz – a japán írásjelek megismeréséhez -- miféle segítséget kaptak, milyen módszerrel sajátították el a nyelvet. Radics Évának a beilleszkedés nagyszerűen sikerült, mert megtanult japánul. Amikor pedig kiderült, hogy zenetanárként kiválóan ismeri a Kodály-módszert, meghívták tanítani is. Radics Éva a MusiColore énekegyüttes egyik alapítója is: hazatérése után három évvel, 2014-ben alakult meg a hattagú együttes (három nő, három férfi), és ő lett a művészeti vezetője.

A kamarakórus sok meghívásnak tesz eleget: tavaly még Sanghajban is jártak, a Magyar Kultúra Napja alkalmából léptek fel, és kínai dalt is előadtak – mesélte Radics Éva, akitől azt is megtudtuk: a sikeren felbuzdulva most elhatározták, japánul is énekelnek. Ő ennek szívből örül, élvezi, hogy megint gyakorolhatja ezt a nyelvet. A kórus könyvtári szereplése irodalmi betétekkel is kiegészült: a ciszterci gimnázium diákjai mondanak haikukat és adnak elő válogatást a japán irodalomból. (A felkészítő tanáruk Ferenczy Noémi.) Radics Éva néhány japán szólódarabot énekel, a MusiColore kórusműveket ad elő, a Hermann László zeneiskola tanárait pedig hangszerkíséretre kérték föl. Ez lesz a premier, ez a zenés irodalmi est – ízelítő a japán irodalomból, zenéből – itt a könyvtárban hangzik el először.

Magyarországon is igen kedveltek manapság a japán animációs filmek, amelyek több korosztályhoz is szólnak, de nálunk különösen a fiatalok váltak az animék rajongóivá. A japán est zárásaként bemutatkozik a Fehérvári Anime Team, amelynek tagjai szintén nagy hívei anime filmeknek. Sokakat vonzhat Cosplay-estjük, amelyen az anime rajzfilmek szereplőit jelenítik meg, természetesen megfelelő öltözékben és sminkkel. 

Az esten japán teaház várja a közönséget, és a Tóparti Gimnázium művészetis diákjai is bemutatják munkáikat. A könyvtár felvonultatja azokat a könyveket is, amelyek Japánnal, az ország természeti és építészeti szépségeivel és hagyományaival foglalkoznak.

Az idei októberi könyvnapok – a hagyományokhoz híven – az idén is a könyves vasárnap programjaival zárulnak: október 6-án várják a látogatókat a Vörösmarty Mihály Könyvtár gyermekkönyvtári részlegében, a felnőtt kölcsönző részlegben, a Csók képtárban valamint az Állományalakító és feldolgozó csoportban. Bábelőadás, raktártúra, könyvvásár szerepel a programban, és feltárulnak a feldolgozó csoport titkai is…

A könyvtár Gyermekrészlege idén is meghirdette a Nagy Olvasásmánia pályázatot. Egyénileg és családdal együtt is lehetett pályázni. A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan 5-5 könyvet ajánlottak olvasásra a nyári szünet idejére a 4-8. osztályos tanulóknak. A pályázatok a következő kategóriákban készültek: könyvillusztráció , könyvajánlás és kutatómunka. Az ünnepélyes eredményhirdetésre vasárnap, 10 órakor várják a gyerekeket és szüleiket.

A résztvevőknek interaktív bábelőadással kedveskedik a Szabad Színház. Az előadás főszereplője, Szegény Tóbiás, aki elindul szerencsét próbálni. Meghallja, hogy az ország uralkodója kérőt keres legkisebb és legszebb leányának, Szerénykének. Tóbiás erre máris nyakába veszi a tarisznyáját és elindul a királyi várba – csakhogy mire odaér, a világszép királykisasszonyt elrabolja az ördög! Tóbiás azonnal utánaered…

Vasárnap 10 órakor veszi kezdetét és tart egy héten át a könyvvásár, helyszíne a Csók István Képtár. A vásárban az állományból törölt könyvekhez, folyóiratokhoz darabonként száz illetve ötven forintért lehet hozzájutni. Ki-ki böngészhet kedvére, és találhat magának érdekességeket, a leselejtezett, de még jó állapotú kötetek, újságok között. Különleges lehetőség a központi könyvtárban 10 órakor kezdődő raktártúra is: az olvasók ezen a könyves vasárnapon a tőlük elzárt, számukra láthatatlan tereket járhatják be, a szakemberek kalauzolásával.

Ezen a különleges könyvtári vasárnapon az Állományalakító és feldolgozó csoport munkáját is bemutatják. A csoport a Tolnai utca 41. szám alatt található – ez az a részleg, amelyet nem ismerhet a nagyközönség, ám most kiderül az érdeklődők számára, hogy milyen a feldolgozó könyvtárosok titkos élete: 9 és 13 óra között várják az érdeklődőket. Fény derül majd arra, hogy mi a „méretes könyv”? ( Annyit elárulunk, ezúttal nem egy jókora kötetre kell gondolni…) De kiderül, az is, mi az elektronikus leltárkönyv, és azt is megtudhatja a közönség, hogy mi volt az első leltárba vett kötet az intézmény történetében. Azt is elárulják, miként lehet licitálni a virtuális térben egy-egy könyvárverés alkalmával.