A Mezőföld a Duna jobb partján elhelyezkedő síkság, amely 100-180 m tengerszint feletti magasságban fekszik. Eredetileg erdős puszta volt, ma jó minőségű mezőgazdasági terület. A szárazabb magaslatokon nagy, füves térségek alakultak ki. az árnyasabb, meredekebb domboldalakon kisebb-nagyobb erdőfoltok, cserjések települtek meg. A terület jellemző fái a kocsányos és molyhos tölgy, a cserjék közül a varjútövis, bibircses kecskerágó, törpemandula él itt nagyobb számban. Az erdős pusztára jellemző, hagyományos állatok közül ma is él a területen a hörcsög, ürge, güzü. A puszta színpompás rétjén néhány korábban is honos növény nagyon elszaporodott a többiek rovására. Gyakori a mezei aszat, mezei iringó, bókoló bogáncs.
A Mezőföldet több tízméter magasan sárgaszínű lösz fedi, mely finom kvarcszemcsékből álló porszerű anyag. Magas a mésztartalma, ez természetes kötőanyagként szilárdítja meg, ami jól megfigyelhető a Duna parti löszfalaknál. A lösztakaró felszínén a kontinentális éghajlat hatására erdős sztyepp alakult ki. A növényzet bomlásából, a növényzet és az alapkőzet kölcsönhatásából vastag termőréteg jött létre. Ezt csernozjom, vagy fekete földnek nevezték el. Ez a termőréteg 70-100 cm vastagságban borítja a Mezőföldet, mészben, kálciumban, magnéziumban gazdag. Ez a terület Magyarország legjobb minőségű termőföldje, emiatt szántóföldi művelés alá vonták, így az eredeti természeti környezetből kevés maradt meg. Az erdős puszta növény és állatvilágának bemutatására hozták létre az Iringó Tanösvényt Nagylók mellett, mert a falu határában még találhatók olyan területek, amelyek az eredeti tájból őriznek ízelítőt.