A magyar királyi 17. tábori és népfelkelő gyalogezred parancsnoksága 1916-ban kapott helyet Székesfehérvár városától egy hősi emlékmű felállítására. Egyes adatok szerint az első emlékművet 1918. november 18-án, a gyalogezred hazaérkezése után pár nappal felavatták. A helyi lapok azonban nem tettek említést emlékmű állításáról. 1918. május 26. és június 2. között rendezték meg a Tizenhetes hetet, amikor adatokat, fotókat, tárgyakat gyűjtöttek egy kiállításhoz, aukcióhoz, valamint természetbeli és pénzbeli adományokat a gyalogezred hősi halált halt katonái özvegyeinek és árváinak. A Fejérmegyei Napló 1928. májusi tudósítása szerint a Zichy ligetben lezajlott a Hősök emlékünnepe, mert „a 17-es bajtársak emlékére már régebben felállított hősi emlékszobor teljesen befejeztetett.” Eszerint a szobrot felújították. A jelenleg is látható emlékmű avatására 1928. június 10-én ünnepélyes külsőségek, egész napos program keretében került sor. A helyi sajtó hetekkel korábban hírt adott a szoboravatás előkészületeiről, közzétették a részletes programot, meghívták a hozzátartozókat. Székesfehérvár házi gyalogezredének katonái az eseményt megelőző este a Fekete Sas Szálloda éttermében vacsorán találkoztak egymással. A zászlódíszbe öltözött városban az avatás napján felekezetenként istentiszteleteket tartottak, majd a vásártéren közös tábori misére került sor. A Hősi szoborhoz együtt vonultak, ahol Tihanyi József nyugalmazott honvédezredes vezette az ünnepséget. József királyi herceg méltatta a gyalogezred katonáinak hősiességét, felelevenítette a háború eseményeit, a csaták helyszíneit, felavatta a szobrot, melyet Zavaros Aladár polgármester vett át a város nevében. Az ünnepség keretében helyi és országos vezetők helyeztek el koszorúkat a 17-es emlékműnél. A szobor talapzatán /Elesett hőseinek / székesfehérvári 17. honvéd gyalogezred / 1914-1918/ felirat olvasható. A talapzat átellenes oldalán a gyalogezred harcainak helyszíneit sorolják fel. A talapzat további két oldalát a Philipp István tervei alapján Halmágyi István és Havranek Antal által készített bronz domborművek díszítik, melyek doberdói szuronyrohamot, valamint közelharcot örökítenek meg. Az emlékmű fő alakja az oroszlán, amely talpa alatt zászlót és tölgyfaágakat őriz. A gránitból készül oroszlán a szabadság allegorikus ábrázolása, a harcolók önfeláldozásának, erkölcsi nagyságának szimbólumaként jelenik meg. Az oroszlán szobor talapzatán Földes Szabó János neve olvasható, valószínűleg ő a szobor alkotója, Bory Jenő a szobrász halála után felújította az emlékművet. 2008-ban Kocsis Balázs restaurálta az emlékművet.