A 10-es huszárok másik emlékművét Pátzay Pál a 10-es huszárok tisztikarának megrendelésére 1937-re készítette el. A művész több kompozícióval készült, legjobbnak a ma is látható művét ítélte. A Megyeháza előtti parkban álló Kallós Ede által készített hősi szobrot kívánták lecserélni az új alkotással. A Megyeháza elé azonban 1938-ban Sidló Ferenc Szent István szobra került, így a 10-es huszárok emlékművét a Városháza mellett állították fel 1939. december 9-én országos ünnepség keretében a Városház téren. Az eseményt a rádió élőben közvetítette. Mackensen vezértábornagy, aki aznap ünnepelte 90. születésnapját, személyesen jelent meg az avatáson. A szobrot Csitáry G. Emil polgármester vette át a város nevében.
A szobor Pátzay legkiválóbb munkái közé tartozik, a neoklasszicista stílus egyik jelentős alkotása. Ló és lovas egymáshoz, illetve a környezethez, a Városház tér méretéhez is megfelelően alkalmazkodik. A ló széles nyaka és hatalmas feje, csak a tekintélyes mellkasú huszár segítségével alkot egyensúlyt. A kompozíció egyetlen kor háborújához sem köthető férfialakja a jellemző öltözet híján, nem kimondottan huszár, ezáltal a harcos időtlen megjelenítésére hivatott. Az alak büszke tartása magát a huszárság fogalmát, szellemiségét teszi láthatóvá. A szobor állításának idején sok negatív kritikát kapott a városlakóktól amiatt, hogy nem a díszbe öltözött huszár alakját örökítette meg. Tolna megye, értesülve, arról, hogy a szobor nem aratott tetszést a székesfehérváriak körében, kifejezte igényét az emlékműre, ám ebbe a helyiek nem egyeztek bele, s így lassan elfogadottá és a város egyik jelképévé vált a lovasszobor.