Gántot III. Béla oklevelében említették először 1193-ban. 1740-től szénégető szlovák lakosai voltak. 1757-ben gróf Lamberg Antal 93 bajor telepessel szerződött. A falut körül ölelő erdő uradalmi tulajdonban volt, a község a szántóföldekkel rendelkezett.

A 20. század elején történtek az első geológiai vizsgálatok a területen, majd ezek alapján Balás Jenő székely származású, gyergyóremetei bányamérnök fedezte fel Európa leggazdagabb bauxitbányáját Gánton. 1926-ban megnyílt a bauxitbánya, amelyben a termelés véglegesen 1988-ban szűnt meg. Gánt-Bányatelepen ennek a település életét hosszú időn át meghatározó bányának, a helyi és európai bauxitbányászatnak állít emléket a Balás Jenő Bányászati Múzeum és a Földtani Tanösvény.

A Bagoly-hegyen a meddőréteg letakarítása után külszíni fejtéssel, kézi erővel, teraszosan történt az alumínium alapanyagául szolgáló bauxit bányászata. A bányaudvar mai képét sokan holdbéli tájhoz hasonlítják leírásaikban. A megbontott hegy oldala földtörténeti bemutatóként is felfogható, kőzetrétegek, színek, alakzatok sokaságát lehet megfigyelni. A tanösvény a változatos felszínű bányagödörben vezet végig, északi oldalát a bányafal alkotja, melyen a kőzeteken kívül az egykori dús növényzet gyökérlenyomatai is látszanak. A sétaút felfut a hegy tetejére, így felülről is belátható a bánya. A sziklákon helyenként növények, bokrok kapaszkodtak meg. Házi rozsdafarkú és színpompás kövirigó látható, hallható séta közben.