Az országos mintának megfelelően az egyesületi élet kezdetei Székesfehérváron is a reformkorra tehetőek. E társaskörök nagyobb számban a kiegyezést követő évtizedekben alakultak. A polgárosodás, a politikai, kulturális és gazdasági élet fejlődése arra ösztönözte a lakosságot, hogy műveltségi szintjüket emeljék, ezért a lakosság egyes rétegei igényeik szerinti művelődési egyesületeket, társaságokat, köröket alakítottak. Ezek fő célja az olvasás népszerűsítése, a művelődés és a könyvtárak létesítése volt, de komoly politikai szerepet is játszottak.
Az 1820-as évek végén Székesfehérvár és Fejér megye első olvasóegyletét a kispapok hozták létre. 1838-ban megalakult a nemesi, és polgári kaszinó, 1840. május 31-én pedig létrejött a Fejér Megyei Olvasótársaság.
Az alapszabályokat minták alapján az alapító tagok állították össze, amelyek jóváhagyása a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. Választott tisztségviselőkkel működtek: elnök, alelnök, jegyző, ügyvéd, pénztáros és a könyvtárosok. Az elnök képviselte a külső testületek előtt a kört, őt helyettesíthette az alelnök, illetve az igazgató. Közgyűlésen választották meg a tisztségviselőket, valamint ott döntöttek a költségekről is. A közgyűlés évente, esetenként félévente ülésezett. A kör fő bevételeit a tagdíjak, beiratkozási díjak, illetve az adományok jelentették. Ha a kör nem rendelkezett saját helyiséggel, akkor a helyiség bérleti díja, a hírlapok, könyvek beszerzése illetve köttetése jelentett kiadást.
Székesfehérváron 1867 és 1947 között több mint harminc közművelődési egylet működött rövidebb-hosszabb ideig. Katalógusunkból számos 19. és 20. századi egyesület kiadványa vált megtekinthetővé, segítésükkel könnyebben kutathatóvá vált a korabeli kulturális élet.
