ENDRŐDI SÁNDOR, Kupricz (Kupritz) Sándor (Veszprém, 1850. jan. 16. – Bp., 1920. nov. 7.) tanár, költő, író, műfordító. 1865-ben Székesfehérváron a ciszterci rend gimnáziumának VI. osztályában tanult. A Székesfehérváron töltött másfél év alatt a Wekerle Sándor által vezetett gimnáziumi önképzőkör tevékeny tagja volt, sok verset írt, a legjobb versírónak is megválasztották. 1866-ban megnyerte a Vörösmarty-szobor leleplezése alkalmából hirdetett pályázatot a Vörösmarty Mihály szelleméhez című költeményével. A verset a megyeháza dísztermében tartott ünnepélyen el is szavalta.

Irodalmi és esztétikai tanulmányokat folytatott Berlinben és Lipcsében. Első verse a Nefelejts c. lapban jelent meg 1868-ban. Rendszeresen foglalkozott újságírással, csaknem az összes szépirodalmi lap közölte publicisztikáját. 1874-1875 között belső munkatársa a Baloldal c. politikai napilapnak, majd 1875-től 1876-ig a Fővárosi Lapoknak.

1877-ben Kolozsvárra ment, magyar nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet szerzett. 1889-ig a nagyváradi reáliskola tanára volt. Nagyváradi éveiben indult irodalomtörténeti tevékenysége, forrásértékű tanulmányokat írt többek között Kölcsey Ferencről, Balassi Bálintról, Ányos Pálról. 1882-ben adták ki Heine-fordításkötetét. Nagyváradi korszakában vált a Jeles magyar nők életrajzai sorozat szerkesztőjévé, több életrajznak szerzője is volt.

Budapesten 1892. augusztus 20-án kinevezték a képviselőház naplószerkesztőjének. 1898-ban, harmincéves írói jubileumára négy kötetben jelentették meg verseit. A Kisfaludy Társaság 1882-ben választotta tagjai sorába. 1899-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1906-ban a Petőfi Társaság örökös alelnökévé választották. Petőfi-kutatása és a költőhöz kapcsolódó publikációi a magyar irodalomtörténet kiemelkedő értékei.