Az 1873. április 6-án alakult olvasókör jelentős, 200 fős tagsággal bírt, s főként az iparos réteget tömörítette. Az alapszabály értelmében célja: „a népszerű és hasznos munkák olvasása által tisztességes társalgásra alkalmat nyújtani, egy a palotakülvárosban e czélra bérbeveendő alkalmas helyiségben.” A kör tagja lehetett minden „feddhetetlen életű” polgár, aki művelődni szeretett volna. Meghatározták az éves tagdíjat, illetve az olvasókör házszabályait.
A kör első elnöke Turják János, a város gazdasági tanácsnoka volt. Őt követte 1875-ben Ullmann Miklós, 1879-től Szepelt Nándor, 1883-tól Rainiss Mátyás. 1886-tól Nagy Ignác ügyvédet választották meg elnöknek, aki több mint 30 éven át tevékenykedett ezen a poszton, és ő volt a vezetője a városban működő Függetlenségi Körnek is.
Az olvasókör 1873-tól 1895-ig Kostyelik Ferenc Palotai úti vendéglőjének egyik hátsó szobájában működött. 1895-től Boros Sándor iparos Sütő u. 1. sz. alatti házában, 1896 októberétől pedig Horváth Mihály Tobak utcai vendéglőjében kapott helyet. A palotavárosi olvasókörnek volt a második legnagyobb könyvtára a korszak székesfehérvári olvasókörei közül. Az 1890-ben megjelent nyomtatott könyvjegyzék 711 művet tartalmazott.