EXNER GYŐZŐ (Beregszász, 1864. dec. 22. – Bp., 1945. okt. 14.) költő, középiskolai tanár, sakkmester. Szépirodalmi munkáit édesanyja nevét használva, Regőczi (Exner) Győző és Regőczi-Exner Győző néven jelentette meg. Magyar-német szakos tanári diplomát szerzett Budapesten. 1894-ben Székesfehérvárra nevezték ki a magyar és a német nyelv rendes tanárának, emellett tornatanárként is működött. 17 évig tanított Székesfehérváron. Megszervezte a helyi sakkéletet, az 1899. október 26-án megalakult Székesfehérvári Sakkozó Társaság első elnöke volt.

Testvérével, Kornéllal együtt fiatal korától versenyszerűen sakkozott. 1883 júliusában Exnerék budai családi házában alakult meg az Erkel-Sakktársaság, amelynek összejöveteleit a szabadságharc egykori tábornoka, Klapka György is látogatta. A társaság 1889-ben beolvadt a Budai Sakkozó Társaságba, amelynek alapszabályát Exner Győző készítette el. Az október 20-i közgyűlésen őt választották titkárrá. Részt vett a társaság hivatalos közlönyének, a Budapesti Sakkszemlének a szerkesztésében is.

Tárcái, versei és könyvismertetései többek között a Székesfehérvár és Vidékében, a Pesti Hírlapban, a Világban jelentek meg. A Réka gyásza című művel elnyerte a MTA 1901. évi pályázatán a Nádasdy-díjat. A föld ura című 5 felvonásos verses tragédiáját 1908-ban mutatta be a székesfehérvári színház.

1939-ben a Sakkszövetség, mint „a Budapesti Sakkozó Társaság egyik leglelkesebb fejlesztőjét, vezetőjét és kiváló eredményeket elért tagját”, valamint „több mint 50 esztendőn át a magyar sakk-kultúra felvirágoztatására végzett munkásságáért” tiszteletbeli mesteri címmel tüntette ki.