A képeslapok a 20. század első évtizedeiben hatalmas népszerűségnek örvendtek. Egyrészt személyre szóló üzenetet közvetítenek a címzettnek, másrészt a lap másik oldalán levő kép olyan tájakra kalauzolja el az otthon maradottakat, ahol a képeslap feladója járt. Gyors elterjedésüket olcsóságuk és újszerűségük mellett az utazás, üdülés, a turisztika felvirágzása is segítette. A nyílt levelezőlapok, melyek még csak szöveget tartalmaztak, 1869-ben a világon elsőként az Osztrák-Magyar Monarchia területén jelentek meg. 1870-ben megszületett az első illusztrált levelezőlap Auguszt Schwartz porosz könyvkereskedő révén. A szaksajtó 1888-ban számolt be az újdonságról.

Hazánkban először 1896-ban, a millenniumi ünnepség alkalmából adtak ki képeslapokat nagy példányszámban. A 32 fametszetet és litográfiát tartalmazó sorozat egy részét eredeti fényképek alapján sokszorosították. Példányaik gyorsan gazdára találtak, majd újabb képeslapok jelentek meg a papírkereskedésekben, az üdülőhelyeken, a vendéglőkben. Ugyanezen években sokat fejlődött a fotótechnika is.

A hazai képeslapkiadás kezdeteiről az 1900-ban Budapesten megrendezett I. Nemzetközi Képes Levelezőlap kiállítás adott keresztmetszetet. Itt mutatták be többek között a tatai Englander, az esztergomi Strompf Ignác, a budapesti Károlyi György, Gerő Imre, Divald Károly, az eperjesi Cattarino Sándor, a bécsi Véver Oszkár és a székesfehérvári Klökner Péter addig megjelent képeslapjait.

A városképek, épületfotók, tájképek többségét hivatásos, helyi fényképészek készítették. A professzionista lapok mellett azonban egyre gyakrabban szállított a posta családi eseményeket, gyermekeket, portrékat ábrázoló képeslapokat is.

 A XIX. század végén szinte nem volt olyan papírkereskedés, amelyik ne adott volna ki képes levelezőlapokat. A hőskorból való ritkaságok túlnyomó többsége tájat, falu- és városrészletet ábrázolt. A lapok nemegyszer olyan épületeket, utcákat örökítettek meg, amelyek csak a rajtuk található felvételeken maradtak meg.

Kezdetben a gyűjtők számára csak úgy ért a lap valamit, ha a képen ábrázolt településen adták fel. Később aztán szélesedett a választék, sorozatok, alkalmi lapok láttak napvilágot, így a gyűjtők szakosodni kezdtek egy-egy témakörre a karikatúrától a repülés történetéig, a szocreál lapoktól a fürdőélettel foglalkozókig.

Székesfehérváron a már említett Klökner Péter mellett Eisler Adolf, Kaufmann Ferenc, Kubik Lőrinc, Robitsek Sándor, Ullmann Imre, valamint Horváthné és Rónainé Papírkereskedők is foglalkoztak képeslapkiadással.