Naptár szavunk a nyelvújítás eredménye, Barczafalvi Szabó Dávid alkotta meg. Latin eredetű neve: kalendárium. A magyar nyelv szótára szerint a naptár „könyv melyben egy vagy több évnyi időszak hónapokra, hetekre és napokra osztva, az előforduló vasárnapokkal, ünnepekkel, holdváltozásokkal s egyéb időre és időjárásra vonatokozó dolgokkal följegyeztetik, hogy a polgári és egyházi élet ügyeiben némi utasításul és emlékeztetésül szolgáljon.”

Eredetileg két részből állt. A naptárrész oldalain egy-egy hónap napjai függőleges oszlopban következtek egymás után, mellettük a hét napjainak betűjelei, majd a szentek, vallási ünnepek megnevezései, végül a csillagok állásának, a Nap járásának és a holdfázisoknak a jelei következtek. A második rész különféle jóslásokat tartalmazott, az időjárástól kezdve a terméskilátásokon át a háborúkig, gyakorlati tanácsokkal: mikor lesz kedvező az idő érvágásra, köpölyözésre, purgációra, mikor mit egyenek az emberek, mikor végezzék a mezőgazdasági munkákat. Ezt követte a krónika, az ország történetének áttekintése. A Toldaléknak nevezett rész folyamatosan bővült, vásárok rendje, postajáratok jegyzéke, tiszti címtár, aktuális híranyag, ismeretterjesztő írások követték egymást. Az irodalmi „rovatban” tanító jellegű írások, bölcsességek, anekdoták, elbeszélések voltak olvashatók.

Magyarországon a 16. század óta megjelenő kalendáriumok a legszélesebb néprétegek közkedvelt, olykor egyedüli olvasmányai voltak. A 19. századra már százezres példányszámban jelentek meg, méret, vásárlóréteg és tartalom szerint differenciálódva. Nagyalakú és drágább naptárak készültek a közönség igényesebb részének, több ismeretterjesztő írással és nívósabb szépirodalommal; a köz- és magánélet intézéséhez szükséges információkat közlő rész ezekben volt a leggazdagabb. A közepes naptárak szerényebb igénnyel és tartalommal, viszont bőséges gazdászati és praktikus háziasszonyi tanácsokkal készültek. A vidéki vásárlóréteget célozta a Kincses kalendárium. A népnaptárak nagyszámú tetszetős fametszettel jelentek meg alacsony áron, útleírásokat, meséket, érdekes történeteket, ismeretterjesztő híreket közöltek. Nagy népszerűségnek örvendtek a humoros kalendáriumok.

Az ipar és kereskedelem fejlődésével, a polgárosodás erősödésével megjelentek a naptárakban a hirdetések is. Vahot Imre közölt először Magyarországon hirdetést naptárban.
A Székes-fejérvári naptár 1872-1943 között jelent meg a Számmer család székesfehérvári nyomdája, illetve utóda, a Pannon Nyomdavállalat kiadásában. Hagyományos felépítését, szerkezetét végig megőrizte. Közli az ünnepeket, böjtöket, csillagászati adatokat, a naptárrész után irodalmi összeállítás olvasható. Ezt követi a helyismereti szempontból hiánypótló, adatgazdag címtár vagy kalauz. A régebbi évfolyamok a naptár elején az uralkodóház tagjait mutatják be. A későbbi kiadású évfolyamokban növekvő számú reklám jelenik meg, ezek a városban működő vállalkozásokról, üzletekről nyújtanak hasznos tájékoztatást.

Példa az 1889-es (17.) évfolyam kalauzából:
• egyházmegyék
• törvényszék, ügyészség, járásbíróság tisztviselői
• adóhivatali tisztikar
• városi és megyei képviselők, Fejér vármegye és Székesfehérvár tisztikara
• megyei közkórház, orvosok, gyógyszerészek
• ügyvédek
• katonai parancsnokságok, csendőrség
• községi jegyzők és bírók
• megyei és városi egyesületek
• posta- és vasútállomások
• városi tanintézetek, megyei és városi tanítók
• vásárok, adók és illetékek
• az előző évben elhalálozottak névsora